Gémes Eszter (1901-1985)

Apai ágról ősei az 1770-es években a Felvidékről érkeztek a balástyai szállásterületre, (előbb Szeged-Alsótanya, 1891-től Szeged-Felsőközpont) ahol hantházakat, később vert falú épületeket építettek. Egyes feltételezések szerint ők készítették az első gémeskutakat, vélhetően innen kapták nevüket is (Gémes). Anyai ősei Szegedről települtek ki az Őszeszéki-tó mellett kimért földjeikre. Szülei 1896-ban házasodtak össze, a két család tanyája egy kilométerre állt egymástól. Édesapja, az írástudó, vállalkozó szellemű, kísérletező kedvű szegényparaszt gazda szőlőt, gyümölcsöst telepített, oltott, metszett, és minden tudását igyekezett továbbadni gyerekeinek. Édesanyja analfabéta volt. Gémes Eszter 1901-ben érkezett a családba negyedik gyerekként (összesen 10 gyerek született, kettő csecsemőkorban meghalt). 1908-ban kezdett iskolába járni a Balástya, Őrhalmi iskolába, és élte a korabeli gyerekek dolgos életét. Az iskolában kitűnő tanuló volt, mégis 30 évig semmit nem írt, s amikor 1948-ban hozzákezdett, gondolkodnia kellett a betűkön.

1913-ban befejezte a 6 elemit, s ezzel be kellett fejeznie tanulmányait, napszámba kellett járnia. Édesapja mellett minden munkát megtanult a szőlőmetszéstől, gyümölcsfaoltáson, jószágok ellátásán keresztül a nádazásig. Az első világháború idején már a legnehezebb munkákból is kivette a részét (részes aratás, cséplés, pálinkafőzés). Csengelén évekig boltos-kereskedő családnál cselédeskedett.

1925-ben férjhez ment Veszelka Andráshoz, egy módosabb gazda fiához. Férje alig dolgozott, ő maga minden munkát elvállalt, napszámba, részes aratásokra járt. Éjszakánként varrást vállalt, mégis alig-alig sikerült megteremtenie a betevő falatot.

1937-ben megözvegyült, majd újra férjhez ment, de részeges ura, Bozóki Pál mellett nehéz élete folytatódott. Továbbra is minden munkát elvállalt, menhelyi gyerekeket nevelt. 1939-ben elváltak.

1948 körül kezdett írni, miután elolvasta Móricz Zsigmond Rózsa Sándor című könyvét. Megírta a történet általa ismert verzióját, hiszen a Veszelka család tagjaként sok történetet hallott az ott bujkáló Veszelka Imréről és János bácsiról. Bálint Sándor Rózsa Sándorról írt könyvének borítóját látva írt a szerzőnek, hogy nem hű az ábrázolás, erre köszönő választ kapott.

1966-ban adta a televízió a Rózsa Sándorról szóló filmet, ez elindította az emberek között a szóbeszédet a betyárvilágról, mert addig nem nagyon beszéltek ezekről. Könyve addigra már készen állt. Bálint Sándor néprajzkutató tudomást szerzett az írásról, és kérésére beadta a múzeum szokásos évi pályázatára, ahol díjazott lett. Dr. Juhász Antal néprajzkutató további írásra biztatta. A következő években több spirálfüzetet írt tele, és műveit elküldte a múzeum éves pályázataira: A rög gyermeke, Ölelkezés a röggel, Mindent sorjában, Hogyan, miként? A tejtermék feldolgozása régen, Balástya bővülése, épülése; Életem. Megnyerte a Csongrád Megyei Hírlap Az élet szépségéről című pályázatát, valamint a Magyar Pedagógiai Társaság Családi nevelés múltban és jelenben című pályázatát. Szerepelt a televízióban és a Kossuth Rádióban, valamint országos lapokba írt cikkeket. 1971-ben a Történetek Rúzsa Sándorról című írásának részletei megjelentek a Tiszatáj folyóiratban. Horváth Dezső újságíró 1972-ben készített riportot Gémes Eszterrel, ami a Délmagyarországban jelent meg, és az ő segítségével 1978-ban folytatásokban közölte a lap a Mindig magam című önéletrajzi írását, majd 1981-ben a Történetek Rúzsa Sándorról című írását. Mindkét írása könyv alakban is megjelent, a Mindig magam első kiadása 1979-ben, a második kiadás születésének 100. évfordulóján, a Történetek Rúzsa Sándorról pedig 1981-ben.

« A 5 »

Megjegyzés hozzáfűzése

Megszakítás