A megújult művelődési ház átadó ünnepségét április 17-én tartotta az önkormányzat, és akkor az előcsarnokban egy képkiállítás mutatta be a község kulturális életét a katolikus népház építésétől 1998-ig. Ehhez kapcsolódóan a korszakonkénti bemutatás első része a májusi újságban jelent meg, és a községi honlapon is látható volt a képgalériával. Most az 1991-től folytatódik a történeti áttekintés.
1991-1998
Az önkormányzat 1991. február 1-től 1993. január 2-ig alkalmazta a művelődési házba négyórás tiszteletdíjas igazgatói munkakörben a balástyai dr. Haller Mihályné tanárnőt, aki a képviselő-testület tagja is volt. Az, hogy nem lett főállású vezetője az intézménynek, valamint a költségvetését csökkentették, természetesen a kulturális élet visszaesését eredményezte a községben. A következő időszakban a szakmai hozzáértés és a megfelelő szándék hiányában hosszabb időre megszűnt a közösségi művelődés lehetősége Balástyán.
A hanyatlás folyamata azzal érte el a mélypontot, amikor a korszak új tendenciája, a művelődési házak vállalkozásba adása elérte Balástyát is, és a képviselő-testület úgy döntött, hogy bérbe adja az intézményt. A Balástya Községi Önkormányzat új vezetője, Bodor Lajos polgármester 1992-ben a művelődési házat pályázat útján bérbe adásra hirdette meg. A pályázaton szeretett volna indulni Virágh István és Bárkányi István (1952-2012). A szakmai háttérhez a lakásán keresték meg Kiss Istvánt, hogy legyen segítségükre. A művelődési ház korábbi vezetője biztosította őket a támogatásáról, de a megjelölt határidő után egy nappal adták be a pályázatukat. Ezért az önkormányzat nem a helyieknek, hanem a Bodó-Róth Bt.-nek, Bodó Zsolt vállalkozónak adta bérbe. A bérleti szerződés azonban 1996. január 1-je előtt megszűnt. (A Balástyai Újság 1996. májusi számának 2-3. oldalán dr. Haller Mihályné interjúban mondja el a művelődési ház vállalkozásba adásának körülményeit. Az újság a községi honlapon megtalálható.)
Ezt követően majd Nagy Sándor polgármester egy kiskunfélegyházi diszkóssal kötött szerződést. A Tropical Disco működése során az épület belső tereit kékre festették, a nagyteremben pedig bontott téglából nádtetős emelvényt és büfé részt építettek a parkettára.
A Balástyai Újság 1997. novemberi számában Nagy Sándor azt nyilatkozta, hogy a diszkósok építményeit a nagyteremből ki kell takarítani, és azt tartaná jónak, hogy az önkormányzat nem adná el az épületet. Pályázaton megpróbálnak pénzt szerezni valamilyen munkahelyteremtő tevékenységre, vagy az is elképzelhető, hogy kis garzonokká alakított bentlakásos öregek otthona legyen a művelődési házban. „Elsősorban az határozza meg az épület funkcióját, hogy milyen támogatást tudunk megszerezni.” Ezután Bárkányi István (1952-2012) és Virágh István megkereste Kissné Illin Klárát, hogy megbeszéljék, hogyan lehetne megmenteni a művelődési házat. Az újságíró javasolta, hogy aláírásgyűjtéssel és alapítvány létrehozásával lehet tenni érte. Ezért 1997. decemberében aláírásgyűjtés indult, és csaknem 700-an fejezték ki aláírásukkal, hogy szükség van a művelődési házra.
Nagy Sándor polgármesterrel történt egyeztetések után 1998. januárban megalakult a Balástya Művelődéséért és Fejlődéséért Közalapítvány, amely célul tűzte ki a művelődési ház megmentését és a helyi közművelődés újraindítását. Széles körű társadalmi munka szerveződött, melyet Kissné Illin Klára és Márkus Marianna irányított. A lakossági összefogással, több mint 150 lakos segítségével megkezdődött az épület felújítása, ami hónapokon át tartó közösségi munkával valósult meg. A kék festéket apró dörzsszivacsokkal és vízzel mosták le a fa- és műbőr felületekről. Ezt követte a faburkolatok csiszolása és újrafestése, az álmennyezet textiljének cseréje, valamint az épület berendezése bútorokkal és függönyökkel.
