A vályog építésű házak magyarországi megjelenése és széleskörű elterjedése a 19. századtól kezdődött, főként az Alföldön és a Kisalföldön, ahol a környéken kevés vagy ritka volt az addig kizárólagos építőanyagnak számító faanyag és kő. A vályog egyébként az emberiség egyik legrégebben használt építőanyaga. A keleti szláv eredetű „vályog” szavunk első említése 1693-ból való. A vályogtégla készítése, a vályogból való építkezés Balástyán is elterjedt volt. Az agyagot vízzel, polyvával összedolgozva fából készített formákba, úgynevezett vetőkbe nyomkodták, a tetejét vizes kézzel lesimították, azután a vetőkből kiborítva hagyták száradni. Többször megforgatták, hogy minden oldala száraz legyen, és gúlákba rakták az építkezéshez, a felhasználásig. A falak felrakásakor vízzel kevert agyaggal ragasztották össze. Ennek a hagyományos építőanyagnak az elkészítését mutatta be Sári János építési vállalkozó, akinek segítségére volt ebben a munkában unokája, Hunyadi Adrienn, valamint a kisteleki Trombitás Mihály építőipari középiskolai tanuló. Erről a filmfelvételt Illin Klára készítette.
A film elérhető Balástya Youtube-csatornáján:
