December 28-án a balástyai Rabi Tamás és barátai az idén is óévbúcsúztató csergetést elevenítettek fel községünkben. A néphagyománynak megfelelően karikás ostor csattogtatásával, kolompolással űzték el a rosszat.
A rendezvénytéren gyülekeztek a csergetésben résztvevők és a közönség, akiket az önkormányzat munkatársai forró teával és forralt borral kínáltak. Közben a téren csikós ruhákba öltözött férfiak próbát, bemutatót tartottak az ostorokkal, amiből három fajta volt, amit a csikósok, gulyások és kondások használtak. Rabi Tamás rövid eligazító beszéde után Imre Józsefné Veszelka Valéria ismertette, honnan ered a csergetés hagyománya. Elmondta, hogy 200-300 évvel ezelőtt, de még az 1850-es években is Magyarország területének jelentős hányadán az emberiség legősibb foglalkozását, a ridegpásztorkodást művelték.
„Ezek az emberek künn a pusztán éltek egész éven keresztül a rájuk bízott jószágok és kutyáik társaságában. Megragadtak minden alkalmat, ami változatosságot hozott egyhangú életükbe. Ilyen alkalom a hajdúsági pásztorok, a hajdúk legősibb, de máig élő hagyománya a szilveszteri csergetés. A hajdú szó marhahajcsárt, hajtót jelent, akik nemcsak pusztai pásztorok voltak, hanem felfegyverzett, markos, fegyelemhez szokott férfiak, akik az eladásra szánt marhacsordákat lábon terelték a bécsi, németországi vagy olasz vásárokba. Ezek a hajdúk voltak a monda szerint azok az emberek, akik egy régi szilveszteri éjszakán megfutamítottak egy török rablócsapatot, ami a városukra akart törni. Pásztor szerszámaikkal olyan éktelen lármát csaptak a sötétben, hogy a törökök túlerőnek vélték őket és elmenekültek. Ennek a győzelemnek az emlékére lett a szilveszteri csergetés pásztor hagyomány, aminek gonosz űző és bőséghozó erőt egyaránt tulajdonítottak.”
A beszéd után Juhász Jenő alpolgármester üdvözölte a csergetésben résztvevőket és a nézőket, majd zászlóvivők és Rabi Tamás mögé felsorakoztak a hagyományőrzők. A nemzetiszínű zászlóval és községünk zászlajával csendben vonultak először megnézni az Emlékház kiállításait. A csikósokhoz tartozó nők korabeli öltözetben kísérték őket. A menet után indultak a nézők is. A kiállításról a templomhoz indultak, ahol az úttesten és a templom körüli parkban meghatározott távolságra álltak be a csergetők, hogy ostoraikkal egymást ne érjék el. Várták a déli harangszót, ami után kezdődött a zajkeltés, puskalövések, ostorpattogás, kolompolás, amivel a rossz eltávozását, a jót és a szerencsét kívánták. Amikor befejeződött az ostorpattogtatás, az út szélességében szintén egymástól távol helyezkedve a csapat ostorcsapások közepette visszaindult a rendezvénytérre, ahol puskalövésekkel és huszonöt ostorcsapással jelezték, hogy ezzel el is búcsúztatták a 2025-ös évet. A himnusz közös eléneklésével és csoportkép készítésével zárult az esemény.
A csergetésre csaknem negyven hagyományőrző jött el a balástyaiakkal együtt tizennyolc településről, Békésről, Bordányból, Csengeléről, Dunapatajról, Hajdúszoboszlóról, Kecelről, Kiskunfélegyházáról, Kiskunhalasról, Kiskunmajsáról, Kistelekről, Kondorosról, Kömpöcről, Mindszentről, Pálmonostoráról, Pusztaszerről, Szankról, Vésztőről is érkeztek a résztvevők, akiket az önkormányzat a Vadásztanya vendéglőben ebédre babgulyással vendégül látott.
