Két éves volt Sóti Erika, amikor 1994 februárjában szüleivel és két fiútestvérével együtt Zentáról Balástyára költöztek a dél-szláv háború miatt. Itt járt óvodába és általános iskolába. Már az óvodában látszott, hogy van tehetsége a zenéhez.
– Általános iskolásként részt vett zenei képzésben?
A Kisteleki Művészeti Iskolának volt balástyai kihelyezett tagozata, ahol Horváth Lívia tanárnővel a fúvós hangszerek ismerete révén tanultunk légzéstechnikát, ami az éneklésben is elengedhetetlen, de konkrét énektechnikát a későbbi években kezdtem el csak tanulni. Egyébként szakmai szempontból ez így jobb is volt – általában mutálás után érdemes a klasszikus hangképzést komolyabban elkezdeni.
– Iskolai ünnepségeken énekelt?
Nagyon sok ünnepségen szerepeltem. Amikor voltak – talán a Zene Világnapjához kötődő – ünnepségek az iskolában, azokon is felléptem, nem mindig énekléssel, sokszor furulyáztam, de amikor énekkel léptem fel, akkor is Horváth Lívia tanárnő foglalkozott velem. Nagyon szép emlékek ezek nekem. Egyébként inkább Falunapokon, Szomszédolókon, Falukarácsonyokon énekeltem többet. Iskolaesten, amikor az egész iskola közösen énekelt, volt, hogy szólót énekelhettem. Egy alkalomra emlékszem, amit Törökgyörgy József, az akkori ének-zene tanárunk vezetett.
– Mikor döntötte el, hogy mindenképpen fejleszti az énektudását és az énekesi hivatást választja?
Erre nehéz válaszolni, mert valahol mindig is énekelni szerettem volna. Szeretek erre egy anekdotával válaszolni. Mikor még ovis voltam és valaki megkérdezte, hogy mi leszek, ha nagy leszek, a válaszom az volt, hogy operaénekes vagy színésznő. Kicsit komolyabbra fordítva a szót, azt hiszem, mindig meg kellett küzdenem magamban azzal, hogy valóban akarom-e ezt a pályát, való-e ez nekem. Viszont folyamatosan képeztem magam zenei téren, mert az elsődleges terv az éneklés volt. Középiskolába Szegedre, a Karolina Gimnáziumba jártam és ott házon belül volt zeneiskola, meg énektanár is. Kerényi Tibornétól tanultam ezekben az években énekelni, viszont az éneklés mellett tanultam több hangszeren játszani, zongorán, orgonán, valamint kamara kórusban és iskolai nagy kórusban énekeltem.
– Amikor a szegedi Közéleti Kávéházban volt egy fellépése, többen mentünk Balástyáról meghallgatni. Ez mikor volt?
Az 2010-ben, az érettségi évében. Tóth Jonatánnal énekeltem, aki szintén ugyanannál az énektanárnál tanult, mint én. Az volt az első önálló estem, ahol az általam énekelt művek köré épült fel a műsor. A mai napig emlékszem, mennyire izgatottan vártam azt az estét. Ekkor még a Karolinába jártam, de már a konzervatórium ötödévére készültem, ami után pedig a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán végezhettem a klasszikus énekművész alapképzést.
– Szegedről merre vezetett az útja?
2015 és 2018 között tanultam Pécsen, ott végeztem az operaének mesterszakot, valamint a művésztanári képzést. Wiedemann Bernadett miatt szerettem volna akkor Pécsre járni, ugyanis korábban dolgozhattam vele párszor és fantasztikus hatással volt a fejlődésemre. A mai napig nagyon jó viszonyban vagyunk és rengeteget adok a szakmai véleményére. Nem utolsó sorban pedig már állhattam is vele egy színpadon az operaházban. Nagyon izgalmas élmény volt! Egyetem után, 2019-ben költöztem fel Budapestre. Abban az évben inkább alkalmi munkákat vállaltam, mellette pedig meghallgatásokra készültem, de egy meghallgatásom sem volt sikeres, amit azért volt nehéz értelmezni, mert szakmai szempontból nem éreztem magam kevésbé felkészültnek, mint most, amikor a Magyar Állami Operaházban dolgozom. Viszont az életben sokszor jókor kell lenni jó helyen ahhoz, hogy az a tudás, ami megvan, tudjon hasznosulni. Végül eladói állást vállaltam egy mindenmentes cukrászdában, amiben sokat tanulhattam magamról, az emberekhez való viszonyomról is. Nagyon hálás vagyok azért a másfél évért, amit ott töltöttem. Mellette néhány magánnövendékkel foglalkoztam, mert nagyon szeretek tanítani. A mai napig van növendékem, akivel rendszeresen együtt dolgozunk és ez nagyon sokat ad nekem!
– Hogyan sikerült bejutni az Magyar Állami Operaházba?
Az operaház szerintem a legtöbb klasszikus énekesnek nagy álma, így én is vágytam rá sokáig, hogy ott dolgozhassak egy nap, de ironikus módon pont akkor sikerült felvételt nyernem a kórusba, mikor már nem ragaszkodtam görcsösen ezekhez az ambíciókhoz. Éppen a cukrászdában dolgoztam, mikor jött a telefonhívás egyetemi énekmesteremtől, hogy lesz egy meghallgatás, ami még nem az operaház kórusába lett volna. Mellékesen megkérdezte, hogy a kórusba egyébként nem akartam-e jelentkezni, hiszen oda szintén akkoriban írtak ki meghallgatást. Végül ennek a beszélgetésnek a hatására adtam be a jelentkezést az énekkari meghallgatásra. Nagyon kevés időm volt felkészülni, pontosan egy hetem, amiből öt napot dolgoztam, tehát összesen két nap tudtam ténylegesen foglalkozni a meghallgatás anyagával. Végül nagyon kellemes élmény volt, és az állásinterjú beszélgetős része is. Nagyon kedvesek voltak és jól esett, hogy végre tényleg jókor jó helyen voltam ahhoz, hogy a kvalitásaimat hasznosítani tudják.
Milyen szerepekben láthatta a közönség?
Az egyetemi évek alatt sikerült néhány szerepben kipróbálnom magam. A teljesség igénye nélkül például Mozart Varázsfuvolájának Második Dámájaként, amit többször is volt szerencsém színpadra vinni. Aztán szintén Mozart szerep, ami nagyon jelentős volt az életemben a Titusz kegyelme című operából Sextus szerepe – ez a szerep nagyon közel állt a szívemhez és sokat tanultam belőle. Hogy még egyet említsek, Händel: Xerxész című operájából a címszereppel diplomázhattam, ami igazán nagy kihívás volt számomra színészileg és hangilag is, ráadásul az egy elég nehéz időszak volt számomra, mivel abban az évben halt meg anyukám. Ezzel együtt nagyon értékes tapasztalat volt, hogy ilyen körülmények között meg tudtam állni a helyem ebben a szerepben, ráadásul a pécsi Kodály Központban. Jelenleg az operaházban a kórusban nem szerepeket énekelek, viszont mindig örülök, mikor egy-egy külsős produkció során lehetőségem nyílik régi vagy új szerepekbe belekóstolni.
– Mostanában is képezi a hangját?
Igen, egy énekesnek rendszeresen szüksége van külső kontrollra. Ezen a szinten már nem kell minden lépésnél fogni az énekes kezét, így sokkal inkább partneri a viszony a tanárommal, mentorként tekintek rá, akinek a véleménye rendkívül értékes számomra, de közben a saját elképzeléseim és tudásom is ugyanolyan nagy szerepet játszik a fejlődési folyamatokban, mint a tanárom instrukciói.
– Mi az, amit szeretne még elérni?
Valójában nincs más igazán konkretizált tervem a jövőre, mint hogy továbbra is szeretnék elkötelezetten fejlődni, nyitott lenni a különböző szakmai és személyes lehetőségekre, hogy gazdagodhassak lelki értelemben is, és hogy ebből megpróbáljak minél többet visszaadni másoknak akár a tanításban, akár az éneklésben. Nagyon szeretnék majd egyre több produkcióban részt venni, ahol szóló szerepeket csinálhatnék meg, mert ezzel sokat fejlődhetnék szakmailag. Aztán nyitottan várom, mit hoz elém az élet.
– Mit jelent Önnek az, hogy a Magyar Állami Operaházban énekelhet? Mi az a plusz élmény, amikor színpadra lép?
Fantasztikus érzés az ország zenei krémjében dolgozni, azokon a deszkákon állni és játszani, amiken korábban igazi nagy művészek álltak. Nagyon jó tehetséges emberekkel együtt dolgozni egy produkció megvalósításán még az esetleges hiányosságok vagy viszontagságok ellenére is. Az szintén csodás érzés, hogy elmondhatom magamról, meg tudok élni abból, amit igazán szeretek és amihez értek. Ez tudom, sokak számára nem adatott meg, vagy éppen ennek elérésén dolgoznak. Én úgy érzem, hogy minden befektetett munkát megért, hogy ma itt állhatok, mint a Magyar Állami Operaház énekkari művésze.
Illin Klára
Fotók:
1. Sóti Erika óvodás
2. Sóti Erika elsőáldozó
3. Sóti Erika általános iskola alsó tagozatban, álló sorban jobbról a harmadik, osztályfőnök Kormányosné Rudner Edit tanítónő
4. Anna Netrebkoval és az Erkel kórussal, Müpa 2021
5. Händel Xerxész – Kodály Központ, 2017
6. Mozart Titusz kegyelme, Sextus – Kodály Központ, 2016
7. Sóti Erika, Magyar Állami Operaház, portré