November elsején, Mindenszentek napján délelőtt Antal Imre plébános a temetőben, a ravatalozónál közös imára várta az elhunytak hozzátartozóit. Beszédében emlékeztetett arra, hogy adjunk hálát mindazért, amit a családtagjainktól kaptunk, és azért is legyünk hálásak, amit mi adhattunk nekik. Azt mondta, töltsön el bennünket az együtt töltött idő öröme a hiányuk miatt érzett fájdalom mellett. Az emlékezés és imák után a napsütéses, a szép időben többen sírszentelésre hívták Imre atyát. Az ünnepre virágok és mécsesek sora borította a sírokat, majd alkonyatkor további gyertyák fénye világította be a temetőt. Varga Pálné, a temetőüzemeltető munkatársa családtagjaival, több segítővel nagyon sok mécsest gyújtott az elhunytak tiszteletére a ravatalozó környékén és a járdák mellett.
Köszönjük Lévai Jánosnak, a Kisteleki Temető Üzemeltető Kft. vezetőjének és munkatársainak, továbbá a Balástyai Polgárőr Egyesület vezetőjének, Dékány Péternek, valamint polgárőrtársainak a segítségét, akik igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a temetőben járva, gondolatban csak az emlékeinkkel, eltávozott szeretteinkkel lehessünk. Köszönjük azt is, hogy munkájuknak köszönhetőek egész évben rendezett, tiszta temető fogadja a hozzátartozókat.
„Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”
Szenes Hanna
