Dr. Vigh Dóra országos versenyen nyert 2. helyezést

A balástyai dr. Vigh Dóra gyógyszerész, elsőéves PhD-hallgató április 9-én az Országos Tudományos Diákköri Konferencián az Orvos- és Egészségtudományi szekció Gyógyszerhatástan, klinikai gyógyszerészet tagozatában bemutatott az “Akut stresszhatás jellemzése kardiális és gasztrointesztinális elektromiográfiával éber patkányban” című pályamunkájával 2. helyezést ért el. 

– Mikor döntötte el, hogy gyógyszerész lesz?

– Már amikor a balástyai általános iskolába jártam, elhatároztam, hogy gyógyszerész szeretnék lenni. Azután a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba mentem biológia szakra, és ott a biológia tanárom is ezt javasolta.

– A gyógyszerészből hogyan lett kutató?

– Első éves gyógyszerészhallgatóként a tanulás mellett elkezdtem kutatómunkát végezni, amire lehetőség van az egyetemen a tudományos diákköri tevékenység keretein belül. Ezáltal tudtam indulni konferenciákon, társszerzős cikkeim jelentek meg. Másodévben a helyi konferencián a társaim között harmadik helyezést értem el. Két évvel később ismét indultam, második lettem, és továbbjutottam az országos konferenciára, ahol idén április 9-én a négy magyar orvosi egyetem legjobb hallgatói versenyeztek egymással. Itt szintén második helyezést értem el. Gyógyszerészként dolgozhatnék, de inkább az egyetemen maradtam kutatni, mert a PhD fokozatot szeretném megszerezni.

– Kutatóként milyen szakterületen dolgozik?

– Nekem a gyógyszerhatástan volt mindig a kedvenc tantárgyam, és ezzel kapcsolatban akartam kutatási témát választani. Jelenleg az orvoskaron a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetben dolgozom. A kutatásom egy új klinikai diagnosztikai módszer fejlesztésére irányul, ami a gyomor és bélrendszer elektromos aktivitását detektálja. Ez segítheti majd az orvosok gyógyító munkáját a terápia nyomon követésében és diagnosztikaként is szolgálhat egyes kórós állapotok kimutatása során. Jelenleg ez a műszer még nincs klinikai használatban. Most történtek meg az első transzlációs kísérletek, ami azt jelenti, hogy az állatkísérletes méréseket humán egyedeken is elvégezték és kiváló eredmények születtek. Ez a munka több kutatócsoport együttműködéseként valósulhatott meg: ipari partnereink fejlesztették az általunk használt készüléket, az állatkísérleteket én végeztem, a humánon való alkalmazhatóságot pedig pszichiáterek önként jelentkező embereken vizsgálták. Ezt az érdekes és egyedülálló tanulmányt néhány hete sikerült megjelentetnünk a ”Life sciences” című nemzetközi tudományos lapban, amelyben szintén társszerző vagyok.

– Jelenleg mit kutat?

– A tudományos diákköri munkám, ami a mérőmódszerünk stresszben való alkalmazhatóságára irányult, lezárult, és most, amikor elkezdtem a PhD tanulmányokat, ugyanezt a mérőmódszert kezdtük tesztelni különféle kóros állapotokban, mint például a reflux. Azt vizsgálom, hogy a  gyomor sósav termelődésének emelkedésekor változik-e a gyomor, a vékonybél és a vastagbél aktivitása. Ha patkányon refluxot előidézve találnék egy adott mintázatot a gyomor-bélrendszer elektromos jeleinek változásában, akkor mérőrendszerünket ki lehetne próbálni refluxos egyéneken és a jövőben használható lehetne a kórállapot diagnosztizálásában, a terápia nyomon követésében is. Ezen kísérletsorozat végeztével egy következő gasztrointesztinális betegség vizsgálatával folytatom majd a kutatómunkámat.

– Mi az, ami örömmel tölti el?

– A kutatás örömet okoz. Amikor felállítunk egy elméletet, amit meg szeretnénk vizsgálni és jól sikerülnek a kísérletek, bebizonyosodik, hogy a feltevésünk helyes volt, az felemelő érzés. Örömmel töltenek el a sikerek, az eddig elért eredmények, melyek persze motivációként is szolgálnak. 2019-ben elnyertem egy pályázatot az Új Nemzeti Kiválóság Program keretein belül, amelynek célja a kutatók munkájának támogatása. A fiatal hallgatók, kutatók körében ez egy igen nagy ösztöndíj, erre büszke vagyok, hogy korábbi munkámmal sikerült elnyernem. Idén is megpályázom a mostani kutatási témámmal. Sok tapasztalatot lehet gyűjteni a hazai és a nemzetközi konferenciákon, szeretek ezekre készülni, jó érzés ilyen eseményeken részt venni. Talán az egyik legjobb és legfontosabb dolog, amikor munkánkat elismerik, és elfogadják a benyújtott cikkünket egy tudományos lapnál. Amire leginkább büszke vagyok, hogy 23 évesen már megkaptam a doktori címet, mert kiskorom óta ez volt a célom. Remélem, hogy kutatómunkám által tudok majd az embereknek segíteni. Sok minden örömmel tölt el, de talán a legjobb érzés látni, hogy a szüleim büszkék rám, nekik vagyok a leghálásabb, nélkülük mindez nem sikerült volna.

Skip to content