Papós Zoltánék 2016-ban vettek házat Balástyán, és május elsején volt három éve, hogy ideköltöztek a Kern György féle kis szőlőbirtokkal körülvett házba. Zoltán a borászatot azóta gyakorolja, és január 18-án a vajdasági Temerinben rendezett borversenyen bronzérmes lett a 2019-es évjáratú Medina bora.
– Hogyan lett elméleti oktatóból gyakorlatias borász?
– Soha életemben ez előtt nem foglalkoztam szőlővel. Falun nőttem fel, nem volt idegen a kerti munka, de szőlészettel, borászattal előtte a gyakorlatban nem foglalkoztam, viszont az elméleti borászati ismeret a Fehértói Halászcsárdában rendezvényszervezői, értékesítési vezetői munkámban szükséges. Egyébként pincérnek tanultam, Vendéglátóipari Szakközépiskolát végeztem, és két évig jártam a Vendéglátóipari Főiskolára. Szakmai tapasztalatomat 2007-től öt évig adtam át a Hansági Ferenc Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakiskola gyakorlati oktatásvezetőjeként és a felszolgáló szakmában szakoktatóként. A felszolgálási ismereteket oktattam ezen belül kellett a borkészítés szakmai alapjait megismerni a pincértanulóknak, hogy pincérként majd a borokat ajánlani tudják a vendégek számára.
– Milyen borokat készít?
– 2019-es esztendő volt a harmadik szüretem, és egyben az az év, amikor Kern Gyuritól és a borászbarátomtól Gulyás Feri bácsitól tanulva, még mindig támogató segítséggel, de mégis szinte önállóan készítettem el a borokat. A kertünkben körülbelül 400 tőke szőlő terem csemege és borszőlőket. A csemegét részben értékesítjük, illetve családi és baráti körben elosztjuk. A borszőlőből Biankát, Cserszegi fűszeres fehéreket és ezek házasítását a Csebit készítjük, a vörösszőlő Medinából és kevés Kékfrankosból tudok rosét és vörösbort készíteni. Ez utóbbit tavaly készítettem először. A borok egyelőre ismeretségi körön belül fogynak el.
– Hogyan jutott el az első borversenyére?
– Gulyás Ferenc borász barátom ajánlásával lettem tavaly tagja a Szent Vince Borrendnek, amely a csongrádi borvidék borászainak és azok barátainak a szervezete. Gulyás Feri bácsi többször kóstolta a boraimat ? sokat segített elméleti tanácsaival az elkészítés technikai fogásaiban is ? és javasolta, hogy mivel a borok ízletesek, talán érdemes lenne megmérettetni, ez jót tesz a bornak és segít a szakmai fejlődésben is. Így kerültek a borok az ő javaslatára Temerinbe január 18-án, több Szent Vince Borrendi tag boraival együtt a Temerini Kertbarátkör által rendezett XXIII. Vince-napi Nemzetközi Borfesztiválra. A versenyre egyébként Horvátországból, Romániából, Szerbiából, Szlovákiából érkeztek borok, és sok magyar induló, nevesebb pincék is részt vettek, mint a Frittmann pincészet, a csongrádi Bodor Martin vagy Gulyás Ferenc borai, de más magyar borvidékről is sok résztvevő volt. A borokat 16 értékelő csoport válogatta, majd zsűrizte, 770 tétel vett részt a versenyen ebből több mint 280 vörösbor.
– Milyen eredménnyel zártak a balástyai borok?
– Mi három borral neveztünk, ebből a Medina vörös bronzérmes lett, a Cserszegi fűszeres éppen csak lecsúszott a bronzról (0,4 ponttal kapott kevesebbet a szükségesnél) és a Biankánkkal együtt csupán oklevelet kapott. A Bianka esetében ez nem is annyira meglepő, hiszen ebből a fajtából szinte senki nem készít fajbort, ami ebben a formában alig ismert, pedig ízletes, könnyű nyári fröccsnek optimális borocska. A Medinánk egy könnyű kellemesen gyümölcsös bort adott, csonthéjas vörös gyümölcsökre emlékeztetető ízekkel, jellegzetes vörösbor aromákkal. Jól társítható alföldi ételekkel, pörkölttel, gulyással, de ízletes egy jó halászlé mellé is. A Medina rövid erjesztésű lett, három hónapig ért egy régebbi használt fahordóban, és nem készült belőle csupán 60 liter. Ez egy próba év volt. Mint az eredmény mutatja, egész jól sikerült. Megjegyzem, a borversenyen Gulyás Ferenc barátom bora ugyanúgy bronzérmes lett, mint az enyém.
– Miért Pétör Pince a borok márkaneve?
– Édesapám a Péter Pál nevet viselte, és ahogyan azt illik faluhelyen, az elsőszülött fiú viszi tovább az apja nevét. Nekem ugyan a második nevem Péter, ami csak az anyakönyvi kivonatomban szerepel, de nagymamám, aki kilenc éves koromig anyám helyett volt anyám, mert anyuék két és három műszakokban dolgoztak, szóval apukámat is és engem is Pétörkémnek hívott. Mivel Szent Vince és hasonló, direkt a borhoz köthető név sok van, gondoltam, valami személyeset, és számomra fontos, kedves nevet keresek. Így jött a Pétör Pince, és az általam oly szeretett két embernek is emléket állítottam magamban, mindenki másnak pedig egy szép, tájszólásban hangzó név lett belőle. Hamarosan kész lesz a Pétör Pince logójára épülő címerünk is, és Ujvári László polgármester engedélyével a név fölé Balástya címere is felkerülhet. Az őszi szezonra szeretném a borkimérés engedélyt elintézni, akkor majd hivatalosan is lehet értékesíteni a borainkat.