A nőket ünnepelték az önkéntes tűzoltók


Március 7-én a Hotel Orchideában tartott Nőnapi bált a Balástya Község Önkéntes Tűzoltó Egyesület. A bál létrejöttéhez nagyon sokan hozzájárultak, amit Virágh István elnök mindannyiuknak megköszönt. Továbbá köszönetet mondott az egyesület támogatóinak, és elmondta, hogy az egyesület munkájára a nehéz élethelyzetekben mindig szükség van. Juhász Jenő alpolgármester méltatta a tűzoltók munkáját, és a községünk lakossága nevében Erdély Ernő: A tűzoltó című versének felolvasásával köszönte meg az önkéntes tűzoltók áldozatos feladatvállalását. Az alpolgármester a Nőnap alkalmából pohárköszöntőt mondott és Szalai Pál: Nők köszöntése című versével üdvözölte a bálozó hölgyeket. Gémes István: Márai Sándor versét olvasta fel, majd a vacsora után a Coctail Band késő éjszakáig mulattatta a bálozókat. Közben, éjfél előtt Virágh István felkérte a férfiakat, hogy adják át a virágokat párjaiknak.

A rendezvényen részt vett Galiba Gábor alezredes, a Szegedi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság parancsnoka is.

Erdély Ernő: A Tűzoltó

Csodálatos névtelen vezérek,
Akiről szól hódoló szavam,
Vitézségük egy-egy hősi ének,
Lobogójuk szent, mocsoktalan.
Ezeréves nagy történetünknek,
Legszebb lapján van a nevetek,
Hozsannával, magasztaló szóval
Tűzoltóság! én köszöntelek.

Láttalak a füstölgő ház ormán,
Nyaldosó láng küzdött ellened,
Láttalak a rohanó víz árján
Segítségül a bősz elemmel szemben,
Ahol olcsó élet és halál,
Láttalak s örömrepesve néztem
A tűz benned ,,oltóra” talál.

Amíg oltod a pusztító lángot
Érző szíved szent lángért hevül
Minden egyért és egy mindnyájunkért
A zászlóról a szívbe kerül.
E szent lángot nyújtod, szítod büszkén,
Hadd lobogjon mindnyájunk előtt
Negyven évi kemény munkád közben
E szent érzés benned nagyra nőtt.

Ez vezet a küzdelem útjára
Ez lelkesít künn a vészhelyen
Ezer bajjal bátran szembe szállva
Ettől retten meg a bősz elem.
Nincs előtted barát vagy ellenség
Segíted azt, aki rád szorul
S ha elestél, utánad jó új más.
Aki csak szép példán okul.

Ha szól a kürt, s tűzharang kongat,
Nincs előtted akadály, veszély:
Fel a szerre, ki a nagy utcára
S robogtok tűzhöz, mint a szél.
Fel a létrán a sugárcső kézbe,
Ott vagytok a magas háztetőn.
Szökken a víz, csökken a tűz fénye
S mindig győztük bátran, vakmerőn.

Nem láttad, mily veszély járt körütted
Nem nézted, a ház milyen magas,
Nem nézed, hogy ki az, kit segítesz,
Nem láttad, hogy bajba jutsz magad.
Érezted, hogy terád volt szükség,
Mit bántad, ha nagy is a veszély,
Előtted a hőt sugárzó lángok
Alattad a halált rejtő mély.

S megmentetted, hálát nem is várva
Emberbarátaid éltét, vagyonát
S mint aki dolgát jól végezte
Felszereltél és vonultál tovább.
Sokszor bénán távoztál el onnan,
De megvédted mások mindenét
S még nem kértél köszönetet, díjat;
Kötelesség volt ez, nem egyéb.

Tűzoltóság, nehéz küzdelmednek,
Gyöngye ékes minden láncszeme.
A te munkád a polgárerények
Legszebbje és legnemesebbje.
Nem kapsz érte aranyat, ezüstöt,
Küzdelmedért
nem kell jutalom.
Verejtékes munkásságod bére,
A boldogság ül az arcodon.

Tűzoltóság, szent, magasztos eszme
Te benned egy ige testet ölt,
Hivatásod a legszebb a földön,
Mire téged égi kéz jelölt.
Küzdj csak úgy, mint nagy múltban küzdtél
Ne csüggedj el, ne állj meg soha,
Büszkesége vagy te mindnyájunknak!
Tűzoltó az első katona.
(1910)

Szalai Pál: Nőnapi köszöntő

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,

az anya, akinek testén át e világba léptünk,

az első és végtelen önfeláldozás.

Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink,

testéből etet, szeretetéből nevel,

mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el.

Ő a fény, a meleg és minden ami jó,

semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik,

ő maga is átalakul, megváltozik.

Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma,

költők ihletője, szerelem és őrület forrása.

Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,

vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem,

a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Mindez ő, egy személyben,lelkünk másik fele,

aki értünk létezik és mi őérte.

Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet,

amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.

Márai Sándor: Olyan világ jön…

Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

DSC_9100_1024x665