A tűzoltószekér története


Február 14-én mutatta be a Balástya Község Önkéntes Tűzoltó Egyesület a felújított tűzoltószekeret az általános iskolásoknak, a megyei tűzoltószövetség vezetőségének és az egyesületi közgyűlés előtt a tagságnak. Virágh István elnök mondta el a tűzoltószekér történetét és működtetésének módját.

“Régóta kerestem, kutattam egy tűzoltószekeret, mert régi vágyam volt, hogy legyen egy ilyen a településünkön. Ugyanis Balástyán volt tűzoltószekér az 1950-es években, de a rendszerváltás idején eltűnt, és az akkori idős, ma már elhunyt tűzoltók sem tudtak arról, hogy hová került. Figyeltem az interneten, hátha valahol rátalálok egy eladó tűzoltószekérre. Tavaly nyáron tudtam meg, hogy Ordacsehin magántulajdonban van egy szétbontott állapotban, ami 1886-os gyártású tűzoltószekér, és még fagerendás, ezen van a felépítmény és a tengelyek felszerelve, a szivattyú része pedig rézből van. Ujvári László polgármesterrel úgy döntöttünk, hogy megvesszük. Az önkormányzat platós teherautójával hoztuk el Péter Gáborral, és a százezer forintos vételárat az önkormányzat fizette. Ezután összehívtam a községünk iparosait. Volt közöttük asztalos, festő, karosszérialakatos is, és egy vacsorát tartottunk, ahol megbeszéltük, hogy ki, milyen munkával tud hozzájárulni a tűzoltószekér eredeti állapotban való helyreállításához, összeszereléséhez. Több alkalommal jöttünk össze elvégezni a munkákat, és a Balástya Község Önkéntes Tűzoltó Egyesület éves közgyűlésének időpontjáig, február 14-ig elkészült. A segítők közül a legtöbbet Dékány Péter dolgozott a szekéren. Később a végleges helyén kiállítva az önkormányzati tulajdonú volt kántorháznál lesz.

A tűzoltószekeret Köhler István kocsikészítő gyártotta Budapesten. Cége az 1910-es évekig készített tűzoltó szekereket, majd kocsifecskendőket. 1910 után már motoros szivattyúval is szereltek fel, amit nem kellett kézi erővel pumpálni. A tűzoltószekér tartálya nyitott tetejű, 400 literes, és amikor indultak a tűzoltásához, megálláskor kilöttyent a vízből. Ezért kicsit ferde az alapgerendázat, hogy megálláskor kevesebb víz folyjon ki. A két karral pumpálták a himba szivattyút, és akkora nyomást értek el, hogy a tömlővel az égő háztetőre fel tudták juttatni a vizet. Leggyakrabban ásott kútból merték vödörrel a vizet, és az emberek csatárláncba álltak, egymásnak tovább adták a vízzel teli vödröket, majd a sor végén álló feltöltötte a vizet a tűzoltószekér tartályába. Másik lehetőség volt, amikor a nyomás helyett szívásra átállították a szivattyút, és akkor vizesgödörből, csatornából lehetett felszívni a vizet. Utána nyomásra visszaállítva oltották a tüzet. A tűzoltószekereket egyébként a II. világháborúig gyártották, és utána jelentek meg a tűzoltó gépjárművek.

Balástyán az 1950-es években egy jobbkormányos amerikai Dodge Weapon terepjáróval oltották a tüzet, azon is volt 1 m3-es tartályban víz, és 400-as fecskendő. Ezt 1961-62 körülig használták. Utána egy Garant típusú gépjármű, majd 1973-ban Csepel gépjárműfecskendő lett, egymás után kétszer kaptunk Magirust, később a mostani Steyer típusú gépjárműfecskendőt.”