Elballagtak a nyolcadikosok

Június 14-én a Munkácsy Mihály Katolikus Általános Iskola végzős diákjai elbúcsúztak iskolájuktól. Ebben az évben is emlékezetes ünnepségen, szívhez szóló szavakkal, gyönyörű virágokkal feldíszített környezetben köszöntek el a nyolcadik osztályosoktól a tanáraik és diáktársaik.  A virágátadás és a tarisznyák átvétele után a ballagók Rabi Edit Éva igazgató, Márkus Marianna és Vágvölgyiné Albert Tünde osztályfőnökök vezetésével, énekszóval érkeztek a sportcsarnokba, ahol várták őket a szüleik és hozzátartozóik. Az ünnepségen a hetedikesek átvették az iskola zászlaját, majd rövid műsorral köszöntek el a nyolcadikosoktól.

Rabi Edit Éva búcsúztató beszédében kiemelte, nem könnyű feladat megfelelő útravalót adni a tanulóknak. Felidézte az iskolai évek fontosabb állomásait, és elmondta, a ballagó diákok osztályfőnökei mindent megtettek azért, hogy segítsék a diákok tanulmányait és ezzel hozzájáruljanak a tanítványaik céljai megvalósulásához. “Az emlékekből vigyetek el mindent, ami szép volt, használjátok belátásotok szerint. Csak arra emlékezzetek, ami arra érdemes, azt idézzétek fel, ami hasznotokra válik, amiből erőt meríthettek a jövőben.” Az igazgatónő Johann Wolfgang von Goethe szavaival folytatta: “A búcsúzónak minden emlék drága, egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics, hogy emlékezzék a helyre a távolban is, melyre visszavonja vágya, tanú lesz az érzéseiről halálig, és egy semmi így a legdrágább kinccsé válik.” Majd a tanárok és az iskola minden dolgozója nevében Paulo Coelho soraival búcsút vett a ballagóktól: “Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!”

Az igazgatónő az ünnepségen adta át az atlétika, a labdarúgás és a kézilabda sportágakban nyújtott kiváló teljesítményükért az Év sportolója díjat Gera Dávidnak és Kiss Szabolcsnak.

Ezután Antal Imre plébános búcsúztatta a nyolcadikosokat. Feltette a kérdést, miért mondjuk ünnepnek a búcsúzást? Választ is mondott: “mert gyerekeink eljutottak az életük során arra a szintre, amikor hisszük, hogy meg tudnak állni a saját lábukon. És ez ünnep! Amikor merjük elengedni tanítványok és gyermekek kezét. Ez azt jelenti, bízok benne, merem engedni, hogy rálépjen a saját maga által eltervezett útra.” A plébános a tanulást, a lelkesedést és az akaraterőt említette, ami a célok eléréséhez vezet. Felhívta a ballagók figyelmét arra, hogy legyenek nyitottak a világra, a fejlődésre, szeressenek új ismereteket szerezni, akarják elsajátítani a tudást, szeressenek élni. A tanulásnak soha nincs vége, most ez egy mérföldkő, ahol leraktuk az alapokat, és a továbbiakban erre az alapra lehet építeni.”

Ujvári László polgármester ünnepi beszédében köszönetét fejezte ki az édesanyáknak, az édesapáknak, a tanítóknak és tanároknak, akik szeretettel támogatták a ballagó diákokat. Külön megköszönte az osztályfőnökök munkáját. A búcsúzó nyolcadikosoknak azt kívánta, hogy itt, az általános iskolában szerzett tudás birtokában sok sikert érjenek el az új iskolájukban, és kifejezte, őszintén reméli, mindenkinek sikerül megvalósítani, amit tervezett, sikerül megérkezni oda, ahová vágyik, és megjegyezte: “Ne feledjétek, településünk visszavár benneteket és számítunk rátok!”

Az ünnepség zárásaként a nyolcadikosok búcsúztak az iskolától, és a sportcsarnok előtti téren léggömböket engedtek a magasba.

Skip to content