Január 12-ére hirdetett gyertyagyújtást a Fiatalok a Nemzetért Alapítvány a Don-kanyar magyar áldozatainak emlékére. A felhívásához csatlakozott Márkus Marianna történelemtanár és Jenei Norbert hitoktató vezetésével a Munkácsy Mihály Katolikus Általános Iskola 7. osztálya is. A hetedikeseknek történelmi tanulmányaihoz kapcsolódott a rövid ünnepség.
A megemlékezést a templom előtt, a II. világháborús emlékműnél tartották, ahol Márkus Marianna foglalta össze a Don-kanyarban történteket:
„Leszakadt az ég, s lángba borult a hómező a Don partján 1943. január 12-én, amikor megindult a Vörös Hadsereg gőzhengere és elsöpörte a magyar királyi 2. honvéd hadsereg addigra már legyengült csapattesteit. A magyar katonák hősiessége sem tudta megállítani az ellent. 81 évvel ezelőtt a fagyos hómezőkön gyilkos csata dúlt. Mindez a II. világháború idején történt.
Hogyan kerültük mi magyarok a Szovjetunió területére harcolni?
A trianoni béke aláírása egyben a revíziós politikánk kezdete. A területek visszaszerzési szándékában csak Olaszország és Németország támogatta hazánkat. De ezért nagy árat kellett fizetnünk, mert német kérésre részt kellett vennünk a harcokban. Magyar katonákat küldtek, elsősorban a keleti frontra harcolni az oroszok ellen. 1943. január 12-én egy komoly orosz ellentámadás indult a magyar csapatok ellen, amelyet tovább nehezített az utánpótlás hiánya, a zord orosz tél és az, hogy a szövetséges németek cserbenhagyták a magyar csapatokat.
A történészek jó része egyetért abban, hogy a 2. magyar hadsereg a körülményekhez képest jól teljesített, hősiesen harcolt a túlerővel szemben, mégis sorsuk beteljesedett. 1942-43 telén a térségben harcoló csaknem 250 ezer magyar katonából mintegy 130 ezer főre tehető azok száma, akik nem tudtak tovább harcolni, mert meghaltak, megsérültek vagy hadifogságba kerültek. Tragédiájuk a muhi és mohácsi csatához mérhető. Tragédiájuk a pusztító háború és az értelmetlen halál jelképévé is vált.
Nekünk, az utókor szülötteinek kötelességünk, megemlékezni róluk. Ugyanakkor tragikus sorsuk erősítsen meg bennünket abban a hitben, hogy a jövőnek nincs szüksége háborúra, az értelmetlen pusztításra és halálra.”
Az ünnepi beszéd után Jenei Norbert Lelkes Miklós: A Don-kanyar című versét mondta el, és a gyerekek a balástyai ifjúság nevében elhelyezték a mécseseket a II. világháborús emlékműnél. Végül a tanárnő elmondta, hogy sok balástyai is elesett a II. világháborúban, akiknek a neve az emlékmű hátoldalán van felvésve, és tiszteletükre a Balástya Községi Önkormányzat támogatásával és lakossági adakozásból állították a törött szárnyat ábrázoló szobrot, amely Kalmár Márton szobrászművész alkotása.
