Régi vőfélyekre emlékeztek a vőfélytalálkozón

A II. Balástyai Vőfélytalálkozó egyik eseménye volt egy kis kiállítás a régi vőfélyekről. Bárkányiné Széll Erzsébet kutatta fel az egykori környékbeli lakodalmak elmaradhatatlan szereplőinek a nevét, felkereste leszármazottaikat. Az összegyűlt fotókat és adatokat egy tablón mutatták be a február 14-ei vőfélytalálkozón. Az esemény szervezőivel, Csányi Istvánnal és Csányi Attilával együtt meghívták az estre a kutatás szerint legkorábbi, az 1930-as években vőfély Kauczki Márton leszármazottait, az unokáit, dédunokáját, Lengyelné Kauczki Teréziát, Kauczki Ferencet, Dékány Lászlóné Kauczki Máriát és Dékány Dórát. Bárkányiné Széll Erzsébet mutatta be őket a vendégeknek és köszönte meg, hogy őrzik emléküket. Elmondta, hogy Márton bácsi a fiának, Kauczki Sándornak adta át a vőfélybotot, aki 1956-tól 1996-ig élt a hivatásának, majd a testvére fiának, Kauczki Józsefnek adta tovább, de itt egyelőre megszakadt a vőfélység továbbadása. Ezután a tablón szereplő további vőfélyeket is megemlítette. Egyúttal kérte, hogy akik tudnak olyan balástyai vőfélyekről, akiknek a fotója nincs a tablón, jelezzék neki, hogy betehesse a gyűjteménybe. Végül minden segítőnek megköszönte, hogy a tabló létrejöhetett, és azt kívánta a mai vőfélyeknek, hogy úgy folytassák a munkájukat, hogy 80-100 év múltán róluk is beszéljenek.

Régen ki is volt a vőfély, a lakodalmak elmaradhatatlan szereplője?

A vőfély volt az, aki segített levezényelni az ifjú pár egybekelését. Általában jó szervezőkészsége volt, tudott nótázni, mulatni és táncolni, és persze szeretett a középpontban lenni. Szinte minden esetben ismerte az ifjú párt és a családját, előfordult, hogy rokonok is voltak. Feladata mindig a házigazda és az ifjú pár igénye, kívánsága megbeszélésével kezdődött. A vendégek meghívása is az ő feladata közé tartozott, és a nagy nap reggelén felkészült a feladatra. Fodrászhoz ment, illően felöltözött, kalapját és vőfélybotját magához vette, és indult a lakodalmas házhoz. Köszöntötte a háziakat, fogadta a vendégeket, elvezette a násznépet a lányos házhoz, kikérte a menyasszonyt, elbúcsúztatta a szülőktől a menyasszonyt, a vőlegényt, elindultak a templomba vagy a tanácsházára a polgári esküvőre, majd útjuk a lakodalmas házhoz vezetett. Következő feladata a vacsora beköszöntése volt, rímes verssel köszöntötte be a levest, vicces mondókát mondott a pörkölt mellé, de a süteményt se szó nélkül tálalta fel. Foglalkozott az örömszülőkkel, az ifjú párral, és a vendégekkel, kínálta folyton a finom falatokat. Éjfélkor az új asszonytánc levezénylése is az ő feladata volt, csak ezután ért véget a vőfély munkája.

Az 1960-70-es évekig gyakran jelen voltak a kisvőfélyek is a jeles napon, akik segítették a nagy vőfélyek munkáját. Régen csak férfiak lehettek vőfélyek, ám a modern időkben néhol nők is betöltik ezt a szerepet. Az eddigi kutatás alapján nem tudunk arról, hogy Balástyán, illetve környékén lett volna női vőfély.

Az alábbi képeken láthatóak a vőfélyek: