Gyertyagyújtás a Don-kanyar magyar áldozataiért

Január 12-én a Munkácsy Mihály Katolikus Általános Iskola 7.a osztályos tanulói, Márkus Marianna történelem tanár és Jenei Norbert hitoktató rövid ünnepségen emlékeztek a Don-kanyar magyar áldozataira. A diákoknak történelmi tanulmányaihoz kapcsolódott az ünnepség, amelyet a templom előtt, a II. világháborús emlékműnél tartottak.

Márkus Marianna foglalta össze a Don-kanyarban történteket:

„1943. január 12-én, a Don folyó partján megindult a Vörös Hadsereg támadása. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg már addigra is végletekig kimerült, alul felszerelt és magára hagyott csapatai a fagyos hómezőkön küzdöttek életükért, egymásért.

A magyar katonák bátorsága és kitartása azonban nem tudta megállítani a túlerőt. A kegyetlen tél, az utánpótlás hiánya és a segítség elmaradása végzetes következményekkel járt.

Az 1942-43-as hadjárat során a közel 250 ezer magyar katona közül mintegy 130 ezren nem térhettek haza. Meghaltak, megsebesültek, hadifogságba kerültek. Családok tízezrei maradtak apa, fiú, testvér nélkül.

A doni tragédia nem csupán katonai vereség volt. Az értelmetlen pusztítás, az emberi szenvedés és a háború embertelenségének szimbólumává vált.

Ma emlékezni jöttünk. Emlékezni azokra a magyar katonákra, akik parancsot teljesítve, embertelen körülmények között, mégis emberségüket megőrizve álltak helyt.

És emlékezni azért is, hogy soha ne feledjük: a háború nem hősi történet, hanem emberi tragédiák sora.

Nekünk, az utókor nemzedékének kötelességünk, hogy tisztelettel őrizzük emléküket – és hogy hitet tegyünk a béke, az élet és az emberi méltóság mellett.

Mert a jövőnek nincs szüksége háborúra. Csak békére, emberségre és egymás tiszteletére.”

Ezután Jenei Norbert Rozványi Dávid: Levél fiamnak Oroszországból című versét mondta el, majd a gyerekek a balástyai ifjúság nevében mécsest helyeztek el a II. világháborús emlékműnél.

Márkus Marianna elmondta még a gyerekeknek, hogy az emlékmű Kalmár Márton szobrászművész alkotása, amely egy törött szárnyat ábrázol, és a szobor hátsó részén a balástyai áldozatok névsora olvasható. A II. világháborúban elhunytakról adatbázis készült, ahol a balástyai áldozatok nevei is megtalálhatóak.

A II. világháborúban elhunytakról adatbázis készült

Elkészült és már online elérhető a Magyarország katonai birtokbavétele 1944-1945 című, települési szintű, komplex háborús adatbázis, amely a Magyar Nemzeti Levéltár és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár közös munkájának eredménye. Ez 3155 település háborús adatait tartalmazza, kiderül belőle, milyen harcok voltak egy adott településen, mikor értek ezek véget és az is megtalálható, hogy a halotti anyakönyvek alapján a városok, falvak lakosságából hányan haltak meg a világháborúban.

 

Balástyán, annak ellenére, hogy a harcok nemigen érintették a falut, 34 halálos áldozat köthető a II. világháborúhoz. Az adatbázis az itt kiállított halotti anyakönyvek alapján készült. Benne vannak azok, akik harcban estek el, és azok a balástyaiak is, akik például az orosz hadifogságban haltak meg. Voltak, akiket a tanyájukon lőttek le, vagy olyan, akit egy kézigránát felrobbanása ölt meg. Sokaknál nincs feljegyezve a halál pontos oka. Többségében egyszerű parasztemberek voltak. A balástyai helytörténeti adatok között vannak még további áldozatok is, akikről tudunk. Dékány Ilonát és Dékány Annát lelőtték, amikor a házukból az ablakon át menekültek az orosz katonák elől.

Nyugodjanak békében!

 

Az adatbázis itt érhető el.

https://mo44-45.mnl.gov.hu/

A balástyai elhunytak nevei és a halotti anyakönyvekből megtudható információk itt olvashatók:

https://aol.mnl.gov.hu/adatbazis/a-masodik-vilaghaboru-vesztesegi-adatbazisa/adatlap/E8CBAD6396BF4A139AF87DCD45F8120A?search=attr_helper_varos:Bal%C3%A1stya&term=eyJxIjoiYXR0cl9oZWxwZXJfdmFyb3M6QmFsXHUwMGUxc3R5YSIsImZxIjp7IjgxNmIxMTJjNjEwNWIzZWJkNTM3ODI4YTM5YWY0ODE4IjoiNDE2IiwiZGJfaWQiOnsiOGZlMDA5M2JiMzBkNmY4YzMxNDc0YmQwNzY0ZTZhYzAiOiI0MTYifX0sInNvcnQiOiJzY29yZSIsImFxIjoiIiwiYXFUeXBlIjoiIn0=&curr=12

 

Rozványi Dávid

Levél fiamnak Oroszországból (Don-kanyar)

Megírnom, mit érzek,
csak pár sort enged nekem
e halványzöldszín tábori levél,
és körülöttem a csontporlasztó tél.
Minden szóhoz, mit Neked írok,
ezernyi gondolat tapad,
mint jégcsap a körlet oldalán,
tudom, majd szíveddel olvasod.

Szeretném, ha hallanád,
hogy hegedűszót küldök neked
innen, hogy fagyasztó szél süvít,
de hidd el nekem, hogy e zenét
szívedben őrizni tudod,
nem nyomja el ágyúugatás,
tankcsörömpölés.

Szeretném, ha úgy látnád velem
a világot, ahogy festettem neked,
mert a szépség is örök,
ha van szem, nyitott a szépre,

hiába zúdul ránk hazugságok ára,
az lekopik, csak az igaz örök.

Szeretném, ha szívedben
visszhangozna minden ima,
mit Édesanyád értem mondott el,
mert hidd el, kit Isten vezet,
az nem veszhet el,
lelke hazatér, s mindig ott leszek veled.

Süvít a szél, fölöttünk Sztálin-orgonák,
minden perc kincs, míg tart az életünk,
míg kezem karomhoz tapad,
míg a gránát nem roncsolja szét…
Sietnem kell, hogy elmondjam neked,
hogy nem volt hiába a küzdés, a harc,
csak a háború lehet vesztes,
soha a haza,
hogy hidd, hogy élni fog,
mert jöhetnek zsarnokok,
szivárvány minden színében ragyogók,
eltűnnek, csak a haza örök.

Forrás: www.poet.hu – magyar versek

DSC_8734_1200x800

kép 1 / 16

Megszakítás