Május végén kezdődött az Emlékház előtti téren a felújított tűzoltószekérnek egy pavilon építése. A kivitelező, Sári János építési vállalkozó felajánlásként készíti az egykori, már elhunyt önkéntes tűzoltók tiszteletére, ugyanis köztük volt apósa, Mucsi Sándor is. (A régi képen balról jobbra a negyedik Mucsi Sándor.)
Önkéntes tűzoltók az 1960-as évek elején. Balról jobbra: Kónya Ferenc, Gyöngyi István, Ferenczi István, Mucsi Sándor, Virágh László, Keresztúri Sándor, Bárkányi József, Kovács András, Illin István, Dékány Dezső, Juhász Antal
A tűzoltószekér története
A felújított tűzoltószekér történetét és működtetésének módját Virágh István, a Balástya Község Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke foglalta össze.
„Régóta kerestem, kutattam egy tűzoltószekeret, mert régi vágyam volt, hogy legyen egy ilyen a településünkön. Ugyanis Balástyán volt tűzoltószekér az 1950-es években, de a rendszerváltás idején eltűnt, és az akkori idős, ma már elhunyt tűzoltók sem tudtak arról, hogy hová került. Figyeltem az interneten, hátha valahol rátalálok egy eladó tűzoltószekérre. Tavaly nyáron tudtam meg, hogy Ordacsehin magántulajdonban van egy szétbontott állapotban, ami 1886-os gyártású tűzoltószekér, és még fagerendás, ezen van a felépítmény és a tengelyek felszerelve, a szivattyú része pedig rézből van. Ujvári László polgármesterrel úgy döntöttünk, hogy megvesszük. Az önkormányzat platós teherautójával hoztuk el Péter Gáborral, és a százezer forintos vételárat az önkormányzat fizette. Ezután összehívtam a községünk iparosait. Volt közöttük asztalos, festő, karosszérialakatos is, és egy vacsorát tartottunk, ahol megbeszéltük, hogy ki, milyen munkával tud hozzájárulni a tűzoltószekér eredeti állapotban való helyreállításához, összeszereléséhez. Több alkalommal jöttünk össze elvégezni a munkákat, és a Balástya Község Önkéntes Tűzoltó Egyesület éves közgyűlésének időpontjáig, 2020. február 14-ig elkészült. A segítők közül a legtöbbet Dékány Péter dolgozott a szekéren. Később a végleges helyén kiállítva az önkormányzati tulajdonú volt kántorháznál, az Emlékház előtt lesz kiállítva.
A tűzoltószekeret Köhler István kocsikészítő gyártotta Budapesten. Cége az 1910-es évekig készített tűzoltó szekereket, majd kocsifecskendőket. 1910 után már motoros szivattyúval is felszerelték, amit nem kellett kézi erővel pumpálni. A tűzoltószekér tartálya nyitott tetejű, 400 literes, és amikor indultak a tűzoltásához, megálláskor kilöttyent a vízből. Ezért kicsit ferde az alapgerendázat, hogy megálláskor kevesebb víz folyjon ki. A két karral pumpálták a himba szivattyút, és akkora nyomást értek el, hogy a tömlővel az égő háztetőre fel tudták juttatni a vizet. Leggyakrabban ásott kútból merték vödörrel a vizet, és az emberek csatárláncba álltak, egymásnak tovább adták a vízzel teli vödröket, majd a sor végén álló feltöltötte a vizet a tűzoltószekér tartályába. Másik lehetőség volt, amikor a nyomás helyett szívásra átállították a szivattyút, és akkor vizesgödörből, csatornából lehetett felszívni a vizet. Utána nyomásra visszaállítva oltották a tüzet. A tűzoltószekereket egyébként a II. világháborúig gyártották, és utána jelentek meg a tűzoltó gépjárművek.”
