Augusztus 4-én tartotta plébánosként első balástyai miséjét Brendan atya. A nigériai származású Brendan Amanso Chikát dr. Kiss-Rigó László püspök 2024. augusztus 1-től Antal Imre plébános helyett nevezte ki plébániai kormányzónak. A Kisteleki Egyházközséghez tartozó nyolc településen látja el a papi, plébánosi szolgálatot.
Az évközi 18. vasárnapon a szentmise tanító részében Brendan atya arról beszélt, hogy ma egy olyan világban élünk, ahol sok minden áll rendelkezésünkre, és néha azt gondoljuk, hogy nekünk ez természetesen jár. Közben nem vesszük észre, hogy egy áldásban részesülünk. Mondott ehhez példákat is: „Ma reggel felkeltem, felkapcsoltam a villanyt, ég. A plébánián mentem a kávézóba, volt kávé, megittam. Szomjas voltam, volt tiszta vizem, ittam eleget. Tusolni szeretnék, bementem a tusolóba, folyik a víz. Minden jó. Beültem a kocsiba, mentem Csengelére misézni. Jó volt az út. Nem volt nagy forgalom. Csengeléről ide jöttem át. Nem volt probléma. Minden jó. Azért ezek nagyon egyszerűnek számítanak, de közben, ha nagyon jól figyelek, mindegyik áldás.
Ma reggel, ahogy kávéztam, bekapcsoltam a tévét. A többféle csatornán arról beszélnek, hogy hol milyen háború van. Mindegyik a problémákról beszélt. Én pedig ott voltam a szobámban, az egyik kezemben kávé, a másikban tiszta ivóvíz és csak hallgattam. Amikor Magyarországra érkeztem 2014-ben, az első héten villanynál aludtam. Azért, mert nálunk Afrikában, Nigériában van áram, de hozzá voltam szokva, hogy akár hetekig, hónapokig áramszünet van. Szóval gondolkodhattok, milyen volt számomra, amikor Szegeden írták a tájékoztatást, hogy mikor lesz áramszünet, és elnézést kértek a kellemetlenségért. Mondom, ez hol létezik? Csak itt Európában. Most is akár éjfél után is beülök a kocsiba, mehetek bárhová, nem félek. Nem félek attól, hogy elrabolnak, hogy bajom lesz, hanem arra kell gondolnom, józan vagyok-e, ismerem, hogy hová megyek, biztonságosan kell vezetnem. Ez mind rajtam múlik, de azt a félelmet, ami több helyen a világban van, nem érzem. Az megint egy áldás. A víz. Többször is kérdezik tőlem, hogy Afrikában milyen a víz. A legtöbb helyen nem jó. Nincs rendes ivóvíz. De itt tiszta ivóvizem van. Ezeket azért mesélem el, mert ezek nagyon apró dolgok, de közben nagyszerű dolgok.
Néha nem becsüljük meg ezeket az egyszerű dolgokat, mert azt gondoljuk, nekünk jár. Nem mondom, hogy minden jó, minden tökéletes, nem. De, ami van, azt becsülni kell. Ugyanez van a kapcsolatokkal, az emberekkel, a barátunkkal. Legtöbbször már annyira ismerjük őket, régóta ismerjük őket, hogy nem tartjuk őket fontosnak. Nem becsüljük meg a jelenlétüket. Erre mondja nekem egy ismerősöm: Brendan ezt úgy kell mondani, hogy az öreg bútordarabot megszokjuk. Ami veszélyes! Csak akkor vesszük észre, hogy hiányzik valami, ha nincs. Ez egy ajándék Istentől, amiben mindennap részesülünk. Nincs az az ember, aki azt állítja magáról, hogy az ő élete tökéletes. De, ha jól figyelsz, biztos vagyok benne, hogy van néhány áldás, amiben részesülsz. A vallás, az Istennel való kapcsolat ne miattam, a papok miatt legyen, hanem saját magadért. Ne a pap miatt járjál misére. Ha miattam jössz misére, az baj. A mindennapi életünkben ezeket az apró dolgokat elhanyagoljuk. Ezeket becsülni kell!
Sok ilyen dolog van, amit becsülni kell. Mind Isten kegyelme által van. Pár lecke: az első, hogy ne hanyagoljuk el az emberekkel való kapcsolatunkat. Nem szabad senkit lenézni. Minden ember Isten teremtménye, mert mindnyájan Isten képmására lettünk megteremtve. Éppen ezért, mindenkinek jár tisztelet. A második, mint ahogyan embert tisztelünk, ugyanúgy Istent még jobban kell tisztelnünk. Fel kell fognunk azt, hogy emberként igen ügyesek vagyunk. Rendelkezünk rengeteg hatalommal és tehetséggel, ez mind Isten kegyelme által van.
Éppen ezért érdemes minden nap, amikor felkelsz, egy köszönömöt mondani a Jóisten felé, hogy megint itt vagyok ma. Köszönöm az életemet. A családomét. Ezek mind apró áldások. Köszönöm, hogy van ivóvizem, van mit ennem. Köszönöm, hogy ma van reményem! Ez sokat számít. Ezek mind apró áldások. Köszönöm, hogy vagy. Tehát, egyszerűen becsüljük, amink van. Nézz szét magad körül, az életed nem annyira rossz, mint ahogy gondolod. Összefoglalva, mindig adjunk hálát, legyünk hálásak. Anyanyelvemen van egy közmondás, ami arról szól, ha adsz hálát, azért amit kaptál, akkor még többet kapsz. De ha panaszkodsz, azt is, amit kaptál, elveszik tőled. Ezért tanuljunk meg hálát adni, hálásnak lenni, és becsüljük meg, amink van!”
Brendan atya azt is elmondta, hogy papságának nagy részét ebben a körzetben töltötte, ezért itt otthon érzi magát, de türelmet kért a hívektől, mert sose volt még plébános, viszont kiemelte, hogy bármivel fordulhatnak hozzá. Lesz egy munkatársa, Gál Szabolcs atya, akivel váltva jön szentmisét tartani, és ketten együtt szolgálják a nyolc települést. Az atya jelezte, szeretné sokáig szolgálni a balástyaiakat.
A szentmise végén Jenei Norbert hitoktató köszöntötte az egész faluközösség és az egyházközség nevében az új plébánost, Brendan atyát.
A plébános a szentmisén megemlékezett a Szeged-Csanádi Egyházmegye korábbi püspökéről, Gyulai Endréről, aki 1987-2006 között töltötte be a tisztséget, és augusztus 3-án, 93 éves korában elhunyt.
A plébános életútjáról
Brendan Amanso Chika Nigériában kezdte tanulmányait, majd dr. Kiss-Rigó László püspöktől kapott egy ösztöndíjat, amelynek segítségével Magyarországon folytatta a papi képzést. 2020. júniusában fejezte be a teológiát, abban az időben került Kistelekre gyakorlatra diakónusként, és akkor is itt volt, amikor kihirdették a papszentelésének a dátumát. A felszentelését követő első szentmiséjét is ott tartotta meg. A nigériai püspök 2023-ban hazaszólította, és szeptemberben tért haza szülőföldjére, majd még tavaly decemberben visszautazott. „Sok minden történt, egyrészt az egészségi állapotom miatt jöttem vissza hamarabb, mert sajnos rászorultam egy csípőprotézis műtétre, ami idén márciusban szerencsésen lezajlott, és azóta fel is épültem. A nigériai püspök beleegyezését adta, hogy huzamosabb ideig maradhassak Magyarországon. Otthon nagyon jó volt, tele volt az otthoni tartózkodásom jó élményekkel. Ismerkedtem az egyházmegyével, az emberekkel, ki voltam helyezve egy plébániára és amellett iskolaigazgatóként is szolgáltam.”
