Június 4-én, a Páduai Szent Antal katolikus templom parkjában lévő Trianon-emlékműnél tartott megemlékezést a Balástya Községi Önkormányzat és a Munkácsy Mihály Katolikus Általános Iskola.
Márkus Marianna történelem tanár, önkormányzati képviselő köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Elmondta, hogy három éve volt a Trianon-emlékmű avatása, amely Katona Szonja szobrászművész alkotása, és hagyományt teremtve ismét tiszteletünket fejezzük ki ezzel az ünnepséggel. „Különös ünnep ez: alapja egy nemzet tragédiája, az óriási területveszteség, annak minden következményével; másrészt az eltelt 104 év azt igazolta, hogy a határon túli magyarokat nem lehetett megsemmisíteni, fogyva bár, de törve nem – élnek, és az anyaországgal továbbra is összetartoznak.”
Ezután Sztankovics Nóra 7.a osztályos tanuló élménybeszámolóját halhatta a közönség, aki a hetedik évfolyam tanulóinak a Határtalanul pályázat keretében tett ötnapos erdélyi körutazásáról beszélt. A kiránduláson tanulmányaikhoz kapcsolódó történelmi és csodás természeti kincseket rejtő helyeket kerestek fel, továbbá a meglátogatott helyszínekhez kapcsolódva emlékeztek meg a magyar történelem és a magyar irodalom kiemelkedő alakjairól. A csaknem 2000 kilométeres utazás során megtapasztalták, hogy az ott élő magyarok, székelyek, csángók szívükben és anyanyelvükben őrzik magyarságukat. Találkoztak a csíkjenőfalvi és karcfalvi hetedikesekkel, és találkozásuk emlékére egy szalagot írtak alá, amelyet a székely himnusz közös eléneklése után helyeztek el a Turul szobor lábainál. „Nagyon jó volt megélni, hogy az otthonunktól 600 kilométerre ugyanolyan magyar gyerekekkel találkoztunk, mint mi vagyunk. Hasonló örömök, izgalmak, kérdések foglalkoztatják őket, mint minket. Nekünk ez a találkozás jelentette az összetartozás napját.”
Az ünnepségen a 7.a osztályos tanulók közül egy-egy páros moldvai, felcsíki, majd szilágysági táncokat mutatott be.
Ujvári László polgármester ezután beszédében kiemelte, a Nemzeti Összetartozás Napja nem régóta nemzeti emléknap, nem ivódott bele a szokásainkba, még nem tudjuk, mit is jelent nekünk. „Mit is ünnepelünk a Nemzeti Összetartozás Napján? Hisz nem kesergünk, hanem ünnepelünk. A Nemzeti Összetartozás Napján azt ünnepeljük, hogy 15 millióan vagyunk szerte a világban, és mindenkinek megdobban a szíve a Magyar Himnusz vagy egy gyönyörű népdal hallatán. Azt ünnepeljük, hogy ha bármely honfitársunk nagyot alkot valahol a világban, büszkén mondjuk: ő is magyar! Azt ünnepeljük, hogy bárhol járunk külföldön, és meghalljuk a magyar szót, felkapjuk a fejünket: nahát, hazai szavak!
Azt ünnepeljük, hogy határoktól, korlátoktól függetlenül van közös múltunk, vannak erős gyökereink, amibe kapaszkodhatunk, igenis van közös jelenünk, és még fontosabb: van jövőnk! Itt Európa közepén a múltunkra alapozva, a jelenünkben megerősödve – van jövőnk. Nekünk magyaroknak.
Amit a mai nap jelent, jelenthet mindannyiunknak ott áll nemzeti imánk első versszakában, a Himnuszban:
Isten, áldd meg a magyart,
Jókedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
ha küzd ellenséggel.
Balsors, akit régen tép,
Hozz reá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat, s jövendőt!
A magyarra oly jellemző siránkozás helyett, szerintem nem a múlt gondjait és problémáit kell néznünk. A balsors ugyan megtépett bennünket, de pozitívan és hittel kell előre tekintenünk bízva magunkban és a fiatalokban. Köszönöm, hogy a mai napon mi, itt összetartozunk.”
A megemlékezés zárásaként Szarka Tamás felvidéki énekes és zeneszerző Kézfogás című dala szólt felvételről, közben az emlékműnél koszorút helyezett el Ujvári László polgármester és Juhász Jenő alpolgármester, az általános iskola két tanulója, a Balástya Község Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke, Virágh István és Boldizsár Ferenc, az egyesület tagja, a Balástyai Polgárőr Egyesület elnöke, Dékány Péter és Mucsi István, az egyesület tagja. Ezután a 4.a osztály a saját maguk által készített zászlókat tette az emlékmű elé.
Az ünnepség végén Ujvári László megköszönte Márkus Mariannak az ünnepség szervezését, és Szathmáry Éva néptánctanárnak a táncok betanítását.
