Kedves balástyaiak!
Gondolkodtam, így Szenteste, Karácsony előtt, mi az, amiről szót kéne ejtenünk, miről szól ez az ünnep? Eszembe jutott gyermekkorom, mikor nagyon vártam ezt az ünnepet, persze legfőképpen azért, hogy mit fogok találni a fa alatt, gyermeki vágyaim az ajándékozás terén valóra válnak-e? Mint gyerek, próbáltam szüleimbe beültetni, többször megemlíteni, hogy a Mikulás már messze jár, egyébként sem volt olyan nagy a puttonya, hogy a számomra hőn áhított ajándékokat ő, egyszemélyben mindet el tudta volna hozni! Így mint gyermek, a drága Télapó által nem teljesített kívánságaimat próbáltam átmenteni Karácsonyra, bízva benne, hogy majd a Jézuska megkönyörül rajtam, és annyi ajándékot hoz, hogy a plafont is ki kell majd vágni ahhoz, hogy az ajándékok elférjenek a fa alatt. Gondolom, nem én voltam az egyedüli, ajándékra éhes gyerek, bár igazán akkoriban nem volt akkora választék az örömszerzésre gyártott játékok között. Napi kérdés volt a szüleim felé, hányat kell még aludni, hogy jöjjön a Jézuska. Ők ilyenkor mosolyogtak, mondták, legyek türelemmel, mindennek eljön az ideje. A kedves mosoly az arcukon szólt az én naivitásomnak, jó értelemben vett tudatlanságomnak. Biztos eszükbe jutott az ő gyermekkoruk, mikor ők is számolták, mennyit kell aludni. Most már tudom, hogy a mosoly másik összetevője az, hogy örömet szerezzenek gyermeküknek, és ez nekik minden ajándéknál többet ért. Eljött a várva várt nap, lázas készülődés, anyám a konyha rabja, apám a frissen esett hótól próbálta járhatóvá tenni a járdát; mint mondta, „nehogy elakadjon a Jézuska!”. Kislapát elő, persze én is segítek, nehogy a hó legyen az akadálya ennek a régen várt estnek, és a cél előtt kerüljön a Jézuska a tél fogságába. Ebédnél nem kellett biztatni, jó fiú módjára még a sárgarépát is megettem a levesből, hogy lássa a Jézuska, milyen rendes gyerek lakik itt, és talán így nem feledkezik meg kívánságaimról. Ebéd után egy kis szieszta, apa iszik egy pohár bort, lehet, hogy jól esne neki még egy, anya viszont a „nehogy ferde legyen a fa” kijelentéssel megelőzi az ismétlést. Szép a fenyőnk, szerintem tetszeni fog a Jézuskának is, pláne ha még fel is díszítjük. A régi díszek semmit sem veszítettek csillogásukból, a szoba egészen más megvilágításba került. Úgy éreztem, mindent megtettünk azért, hogy kellemes Karácsonyunk legyen. Jött a fürdés. Most már tudom, miért én maradtam a végére… Mire tisztán, felfrissülve a szobába értem, a Jézuska kihasználta a figyelmetlenségem, elhelyezte az ajándékait a fa alá. Soha nem sikerült összefutnunk, de azt már tudom, mindig velünk van. A fa alatt mindenkinek volt ajándék, apának, anyának, nekem, és volt még valami a fa alatt, ami nem kézzelfogható. Felnőttként tudom, mi volt az: a szeretet. A legszebb ajándék, amit kaphatunk és adhatunk, vigyázzunk rá nagyon! Bízom benne, hogy mindenki megtalálja, mert ott van a fa alatt.
Békés karácsonyt, boldog újévet, és jó egészséget kívánok mindenkinek!
Juhász Jenő
alpolgármester