A balástyai Állatsimogatóban járt Hevesi Tamás


Július 10-én cukorbeteg gyermekek látogattak a balástyai Állatsimogatóba. Az I-es típusú diabétesszel, inzulinadagolással élő gyerekeknek Sándorfalván szerveztek tábort, onnan jöttek át megnézni az ottani önkormányzat segítségével a Népi Emlékgyűjteményt és az állatokat, majd kézműveskedtek, sorversenyeztek, fociztak. A bográcsos sertéspörkölt ebéd után a gyerekekkel Hevesi Tamás énekes beszélgetett, és a 77 Elektronika képviselői látogatták meg őket, akik az egyik támogatói a tábornak.

Összesen 24 gyermek jött most el Balástyára, nekik a Főnix Szemléletformáló Egyesület diabétesz szakosztálya szervezi mindig az ilyen edukációs programokat, a táborokat. Az érintett családokat a szegedi Gyermekklinikán gondozzák, és körülbelül 140 család tartozik hozzájuk. Természetes volt, hogy a tábor támogatója és vendége az énekes Hevesi Tamás lesz.

Hevesi Tamás ugyanis azon ismert közéleti szereplők, művészek egyike, akik bátran vállalták fel, hogy ők is cukorbetegek, és rendszeresen segítik is a cukorbetegekkel foglalkozó civil szervezeteket. Minden évben tíz diabeteszes tábort keres fel az országban, hogy szórakoztatva ébresszen hitet, önbizalmat a gyerekekben. Mint fogalmazott: „Minden évben más témakörből közelítem meg azt, hogy mi, cukorbetegek milyen problémákkal küszködünk. A társadalom nem tud rólunk semmit, vagy keveset, ezáltal kicsit magukra vannak hagyva a gyerekek, éppen ezért kicsit az önbizalmukat is kell növelni. Amiről most beszéltem nekik, az a testmozgás, hiszen aki nem sportol, annak nem lesznek jók a vércukor-értékei. A világban is egyre népszerűbb az egészséges életmód követése, de ez nekünk kötelező: sportoljunk, kevés szénhidrátot, inkább magasabb fehérje tartalmat, és sok gyümölcsöt együnk. Tavaly dalt írtunk, közösen énekeltünk. Az egésznek az az üzenete, hogy mi nem betegek vagyunk, hanem van egy állandó társunk, akit meg kell szoknunk, hogy ő mindig ott van velünk. Nagyon-nagyon fontos szerintem a gyerekeknek, hogy érezzék, nincsenek egyedül, és számomra ez hatalmas felelősség is, hiszen úgy kell beszélnem, úgy kell bemutatnom magam, hogy elfogadják ezt a biztatást. Mert nekem, aki sorstársuk vagyok, talán jobban elhiszik, mivel élhetnek teljes életet, mint az orvostól. Ezért is szoktam kicsit humoros formában az ő nyelvükhöz, az ő gondolkodásukhoz közelítve beszélni arról, hogy a cukorbetegséget nem tragédiaként kell megélni, hanem büszkeségként, hogy ezzel együtt is képesek vagyunk a kitűzött céljainkat elérni!”

A tábort Gyürkiné Berente Tímea védőnő szervezte, aki a Gyermekklinikán edukátorként dolgozik. Mint a táborozásról elmondta: „Az inzulinadagolás pontos szénhidrátszámolással jár, és a gyerekeknek meg kell tanulni azt az életmódot, amivel a vércukorszintjüket normál tartományba tudják tartani. A tábornak az a célja, hogy miután a gyerekek mindannyian hasonló problémával küzdenek, inzulin-injekciókra szorulnak, megtanulják elfogadni az állapotukat, és rájöjjenek arra, ezzel együtt is tudnak teljes életet élni. A szülőknek szintén ez az üzenete, mert a szülőket is bevonjuk ebbe a táborba, megtanulják a pontos szénhidrátszámolást, a különböző ételek elkészítési módjait, az inzulinadagolás sokféleségét. Azt például, hogy hogyan kell inzulinpumpával vagy pennel élni, mikor kell enni és mikor kell inzulint adni, megtanulják a testük működését, és hogy a sport, a stressz, a boldogság hogyan hat erre. Egymástól, egymás tapasztalatából is tanulnak, és rájönnek, nekik mi a megoldás ahhoz, hogy a vércukor szintjük egyensúlyban legyen. Tehát abban kapnak segítséget, hogyan tudnak egyszerűen megtanulni élni a mindennapokban.”