Márta talárban

Sársánszki Vass Márta 65 évesen szerzett újabb diplomát rajz és művészettörténet szakon a Szegedi Tudományegyetemen. Festményeit először Balástyán, a Tanodában rendezett kiállításokon, később a Falunapok művészeti kiállításain mutatta be, ugyanis tizenöt év óta fest.

Márta Szerbiában élelmiszeripari vegyészként dolgozott, amíg családjával 1994-ben Magyarországra nem jöttek. Először Kisteleken laktak, majd 1995-ben vették meg őszeszéki tanyájukat, és 1998 körül Balástyára költöztek. Még Kisteleken bekapcsolódott a Művészeti Iskola kerámia szakkörének munkájába, mert hiányzott neki, hogy amit készít, láthassa, mint amikor vegyészként a boltok polcain megjelentek azok a termékek, amihez a szakmai tudását adta, és sikerélményt jelentett. Háziasszonyként kereste a lehetőséget, hogy ismét átélhesse a sikereket. Egyszer szintén a Művészeti Iskola keretében működő festőkörbe ismerősét keresve „benézett”, és a szakkör vezetője, Szombathelyi Árpád kérte, hogy üljön le, és rajzolja le ő is a szódásüvegeket, amin éppen dolgozott a csoport. Szabadkozott, mert úgy gondolta, neki ehhez nincs tehetsége, a művészet távol van tőle. Ennek ellenére a kép nagyon jól sikerült, amitől mindketten meglepődtek. Ez meghatározó volt, és vitte a festés felé. Ettől kezdve szorgalmasan járt a festőkörbe, több mint tíz évig. Az első képet ma is őrzi.

? Milyen furcsa, hogy mennyire nem ismerjük magunkat! Azt mondtam, azt erősítem magamban, hogy nekem nincs tehetségem a művészethez, engem nem érdekel a rajz, a festészet, és azután húsz év kellett, hogy ezt föloldjam. Ugyanis kislányként egy portrérajzzal próbálkoztam, amire édesanyám azt mondta: „ugyan, Márta”. Készítettem az iskolába különböző, szép furnérlapokból egy kakast ábrázoló intarziát, amiért szintén nem kaptam dicséretet sem otthon, sem az iskolában, így akkor „becsuktam” ezt az ajtót. Felnőttként akkor jött a váltás, amikor elfogadtam, hogy festő leszek. Ez ahhoz kapcsolódik, amikor először elkelt három képem, és azt ismeretlen emberek vették meg, akkor gondoltam, ők biztosan nem illendőségből dicsérik. Elhatároztam, képzem magam, mert úgy tartottam, ha valamibe belefogok, azt szakmai alapon kell művelni, valamilyen képzés ahhoz szükséges. Mindig szerettem tanulni, ezért elhatároztam, beiratkozom az egyetemre, de úgy voltam vele, ne egyedül menjek. Mondtam Mucsiné Varga Anikónak, akivel együtt jártunk a festőkörbe, hogy jöjjön ő is. A felvételi előkészítőre együtt mentünk. A felvételin a 200 pontból 198-at teljesítettem. Ha valakinek valami az útja, akkor úgy, mint a puzzle, minden összeáll.  Nagyon szerettem az egyetemi képzést. A szigorlatra készített festményeim, két diplomamunkám, az államvizsgám is nagyon jól sikerült. A sikeres vizsga után volt a diplomaátadó ünnepség, aminek külön érdekessége, hogy a fiam talárját viseltem, amiben annak idején ő átvette a saját diplomáját. A legidősebb voltam a tanszékünkön, és azt vallom, a kornak semmi köze a tanuláshoz. Lehet, hogy a fiatalok könnyebben tanulnak, de ha odafigyelek és koncentrálok, akkor nincs olyan, hogy valamit ne tudnék megtanulni, ha eldöntöttem, tudni akarok.

Márta  a festészet klasszikus, naturalista irányzatát képviseli, az absztrakt festészet nem vonzza, bár tanulmányai alatt megbarátkozott ezzel az irányzattal, a tanárainak ígéretet tett a kipróbálására, és két képet alkotott is ebben a stílusban. Szereti az újdonságokat, a megszokottól eltérőt festeni, viszont mindig visszatér kedvelt témáihoz, a virágok és az állatok festéséhez. Ma már megtalálják az utat hozzá a festményeit kedvelő vásárlók.

Megszakítás