Hogyan lehet vakon élni ? érzékenyítő foglalkozások a balástyai általános iskolában

Március végén második alkalommal járt a balástyai Munkácsy Mihály Katolikus Általános Iskolában Kurucsai Szabolcs Elvis (El-Visz) nevű vakvezető kutyájával, hogy érzékenyítő foglalkozást tartson. Most a felső tagozatosok közül a 6., 7., 8. osztályosok, az alsó tagozatban az elsősök és másodikosok ismerkedhettek meg vele tanítási óráik keretében.

A Délmagyarország szavazásán az év emberének választott kisteleki látássérült Szabolcsot az osztályokban először csend fogadta, de nagyon gyorsan összebarátkozott a diákokkal és oldott hangulatban mesélt nekik arról, hogyan veszítette el a látását. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy bármi is történik velünk, soha nem szabad feladni az álmainkat, terveinket, mindig küzdeni kell, és keresni kell az élet szépségeit. Elmondta, hogy teljesen újra kellett tanulnia szinte mindent, ami sokszor nagyon nehéz volt, de mára ez sikerült, és teljes életet él. Az egy óra alatt arról is beszélt a gyerekeknek, hogyan tájékozódnak a vak emberek annak ellenére, hogy semmit nem láthatnak a látható világból. Miben tud a vakvezető kutya segíteni neki, a fehér bottal milyen módon kell közlekedni. A segítségnyújtás módját is elmagyarázta: mindig meg kell kérdezni a látássérültet, miben segíthetünk, és ha kísérni akarjuk, akkor a könyökét megérintve vezessük, mert abból érzékeli a kísérő járásának ritmusát. Mindezeket sokszor viccesen, közvetlen stílusban fogalmazta meg a gyerekeknek, akik közül a bátrabbak az osztályteremben kipróbálhatták egy szemtakaróval, milyen közlekedni a fehér bottal. Megnézhették, hogy a technikai eszközök közül a mobiltelefon milyen segítséget ad. Például beszél a használójához, felolvassa a neveket a telefonlistában, de pénzfelismerő alkalmazás is van rajta, amit szintén kipróbálhattak a gyerekek. A fekete labrador kutyájával bemutatott néhány helyzetet, ahogyan segíteni képes őt, amiért Elvisz jutalomfalatkákat kapott a gazdájától. Azt is kihangsúlyozta, hogy hámban sohasem szabad simogatni a vakvezető kutyát, hiszen az akkor dolgozik, és kizökken a munkájából. Szabolcs a kutyakiképzéssel kapcsolatban elmondta, erre a feladatra csak a labrador és a golden retriever fajta alkalmas, és hathetes koruktól nevelik a kutyákat, először utaztatják, majd az idegrendszerének tesztelése után, ha alkalmasnak találják őket, akkor 8 hónapos képzés vár rájuk. Másfél, kétéves korukra képzik ki a kutyákat, majd nem a gazda választja a kutyát, hanem a kutya választja a gazdát. Elvis volt a harmadik vakvezető, akit elvittek hozzá, és két éve vannak együtt. Több történetet mesélt a gyerekeknek Szabolcs, amit érdeklődéssel hallgattak.

Kurucsai Szabolcs az Árbóc Egyesületet 2005 januárjában hozta létre azzal a céllal, hogy elősegítse a fogyatékos emberek elfogadását, a társadalmi szemléletformálást, és minél több emberrel ismertesse meg a kihívással élők világát.

Szabolcs 20 éves korában egy későn operált szürke hályog miatt veszítette el az egyik szemén a látását. 2009-ben, 35 évesen vált le a másik szemében a retina és erre a szemére kétszer vakult meg egy év alatt, mert a műtét után ismét levált a retinája. Az egyesület létrehozását követően négy-öt év óta tart úgynevezett érzékenyítő foglalkozásokat gyerekeknek az óvodákban és iskolában, elsősorban a dél-alföldi megyékben, és az országban sok helyen. Így már több mint tízezren ismerték meg általa a látássérült emberek életét. Szabolcs régóta vallja, hogy a szemléletváltást gyerekkorban kell elkezdeni, mert ők a legbefogadóbbak, az együttérzés legjobban kiváltható belőlük. Sokszor jár csapatépítő tréningekre nagy cégekhez, tanárok kreditpontos továbbképzéseire, ahol kerekes székes, siket, autista helyszínen kívül van vak állomás is, és az érzékenyítés elérése a cél. A felnőtteknél, már aki egyébként befogadó, ezekben a helyzetekben szintén elfogadó, akik viszont távolságtartóbbak, őket is megérinti a találkozás, de vannak azért olyanok is, akikből a sérült embertársainkkal való személyes találkozás sem tudja kiváltani az együttérzést, nem válik érzékennyé, elzárkózik. Egyébként több embert a saját félelme tartja vissza a segítéstől, hogyan szólítsa meg, hogyan érjen hozzá a sérült emberhez, nem tudja, hogyan reagáljon. Az együttérzésre példaként említette a szentesi polgármestert, aki arra volt kíváncsi, milyen a belvárosban az akadálymentesítés, ezért egy napot kerekes székben töltött el, és rájött, hogy szinte sehová nem tud bemenni. Azóta Szentesen a belváros akadálymentes.

Szabolcs abban hisz, hogy akik találkoznak vele gyerekként, felnőttként majd átadják a gyerekeiknek az együttérző magatartást, hogyan viszonyuljanak a fogyatékkal élőkhöz, milyen segítséget adhatnak nekik, és így néhány év múlva ebben nem leszünk lemaradva a skandináv országoktól. Vallja, hogy az ?akadálymentesítést? először fejben kell elkezdeni.

Ezen az önként felvállalt feladatán kívül Szabolcs masszőr, de tévés főzőműsorok is megkeresték és több újdonság jön folyamatosan az életébe. Most például szervezi a vakvezető kutyák világnapját is, és mivel vállalkozó volt, a saját helyzetét és a civil szervezetek lehetőségeit másként értékeli, mint ahogyan a több tíz évvel ezelőtti szemlélet volt a fogyatékosságról. Keresi a társadalomban az új kapcsolódási pontokat, a kreatív, rugalmasabb megoldásokat, amelyekkel a fogyatékkal élők megélhetik a saját kiteljesedésüket.

« A 35 »

 

Megszakítás