Balástyán elbúcsúztak az iskolától a nyolcadikosok


A Munkácsy Mihály Katolikus Általános Iskola a ballagó nyolcadik osztályosok tiszteletére június 10-én ünnepi díszbe öltözött.

A tantermek és a folyosók csodás virágkompozíciókkal várták a búcsúzó diákokat.

A virágátadás és a tarisznyák átvétele után minden osztálytól énekszóval köszöntek el a ballagók, majd a sportcsarnokba érkeztek, ahol már várták őket a szüleik és hozzátartozóik. A 7. osztályosok búcsúzó szavai, és az iskola zászlajának átadása után Rabi Edit Éva igazgatónő szólt a nyolcadikosokhoz: “A búcsúzás mindig nehéz, de örülünk, hogy részesei lehettünk életeteknek, láthattuk, hogyan váltatok csetlő-botló kisgyerekekből egyre okosabb, és megfontoltabb tinédzserekké. Sok szép emléket őrzünk Rólatok. Hiányozni fognak a megszokott arcok, a nevetések, a csínytevések, de ez az élet rendje, új kihívások várnak Rátok.” Az igazgatónő megköszönte az alsó tagozatos és a felső tagozatos osztályfőnököknek, Csányi Péternének és Nagymihály Zsuzsának a lelkiismeretes gondoskodást, az odafigyelést, bíztatást, a közös programok szervezését, és mindent, amivel segítették diákjaikat. Ezután az iskola pedagógusainak és a szülőknek is köszönetet mondott. “Kedves Szülők! Köszönjük, hogy bíztak bennünk, és ránk bízták gyermekeiket! Együtt örvendhettünk sikereiknek, bánkódhattunk kudarcaik miatt, és féltőn, szerető módon egyengettük lépteiket. Ők közben megnőttek!” A ballagó diákoknak megfogalmazott mondatok után az igazgatónő és Nagymihály Zsuzsanna osztályfőnök átadta “Az év tanulója” díjat Czibolya Lilinek és Kreinicker Gábornak, “Az év sportolója” díjat pedig Bitó Bálintnak. Rabi Edit Éva egy kérdéssel folytatta búcsúztatóját: “Mi az ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom! Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében. Bízzatok önmagatokban! Higgyetek abban, hogy minden embernek dolga van ezen a világon! Keressétek, kutassátok, és ha megleltétek, örüljetek! Nagy adomány ez, de nem lehetetlen! Vezéreljen benneteket a szeretet. Vigyétek magatokkal, hogy mindig általa lássatok, hogy észrevegyétek az életben a jót, és megtudjátok különböztetni a rossztól.” Az igazgatónő egy régi magyar áldással zárta gondolatait:

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,
Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

Ezután a 8. osztályosok elköszöntek diáktársaiktól, és egy szál virággal köszönetet mondtak szüleiknek.

Ujvári László polgármester beszédében kiemelte, hogy a község vezetőjeként is jó látni, mennyi tehetséges, szorgalmas diák kerül ki iskolánkból: “Számos sport és tanulmányi versenyen álltatok helyt, mely nekem óriási büszkeség, és jó látni, van kikre építeni településünket.” A polgármester Juhász Gyula Prológus című versének részletével fejezte ki jókívánságait a ballagóknak:

“Lehet, hogy gyenge még a hangunk,

Lehet, hogy léptünk még bizonytalan.

De indulunk: a szépet, jót akarjuk,

S érezzük, hogy hitünknek szárnya van!”

 

Az ünnepség végén piros és sárga lufikat vettek át a nyolcadikosok, amit azután a sportcsarnok előtti téren magasba engedtek.

« 49 A 50 »