Április 17-én, pénteken avatta fel az önkormányzat és adta át a lakosságnak a megújult művelődési házat. Az előcsarnokban volt látható a katolikus népház és a művelődési ház fő korszakairól szóló fotókiállítás, amelynek anyaga a bővebb történettel együtt az alábbiakban olvasható, és a szöveg alatt a fotógaléria is látható. A műsor első és második részének filmfelvétele elkészült, és itt látható:
I. rész:
II. rézs:
A katolikus népház és a művelődési ház fő korszakainak történetéből
- rész: 1930-1940-es évek
A szeged-felsőközponti egyházközség képviselő-testülete László János plébános kezdeményezésére a katolikus népház építésének gondolatát több évvel a megvalósulása előtt megfogalmazta.
1932-ben már az egyik ülés jegyzőkönyve szerint konkrétan meghatározták a katolikus népház építésének célját és feladatát: „Elnöklő plébános az egyházközség által tervezett, a közeljövőben építendő katolikus népház ügyét hozza szóba. Régi terv az, hogy az egyházközség egy katolikus népházat építsen. Ez az épület teljes egészében a nép céljait szolgálná. Egy kedves, meghitt otthont szeretnénk nyújtani egyházközségünk minden tagjának, ahova bármikor bizalommal jöhet, s ahol bármikor útbaigazítást, tanácsot, felvilágosítást kaphat ügyére-bajára, de ahol amellett nemes szórakozást is nyerhet. Külsőségeiben olyannak szeretné ezt az épületet, hogy méltó legyen az egyházközség tekintélyéhez.”
Ezután az egyházközség László János plébános irányításával, Veres József elemi iskolaigazgató, egyházközségi gondnok vezetésével azon igyekezett, hogy a jóváhagyott éves költségvetésből legyen megtakarítása „az egyházközség nagy ügye,” a katolikus népház felépítéséhez. A plébános nagyon népszerű volt a lakosság körében, így személyes hatása is hozzájárult, hogy a lakosság közös akaratával és munkájával, valamint nem kevés adakozással létrejöhessen az új kulturális intézmény, de maga a plébános is rengeteget tett a siker érdekében. A hívek által összegyűjtött fillérekből, a gazdák adományaiból kezdődhetett meg az építkezés. 1933. április 13-án jelezte az egyházközség a püspöknek, hogy a népház építéséhez elkülönített 8.977 pengőt. A püspök kérése az volt, hogy az összeg felhasználásáról készítsenek két példányban elszámolást. Továbbá a püspök a tervek és a költségelőirányzat bemutatását is kérte. Az épület megtervezésére Szojka Jenő építészt kérte fel az egyházközség, és az építész javasolta egy „építési napló felfektetését, amibe rövid mondatokban benne lenne az építkezés minden egyes eseménye, kiadása feltüntetve.” A Terv elkészült, és az alapkő letétele 1934. április 22-én, vasárnap ünnepélyes egyházi szertartás keretében történt.
A szeged-felsőközponti egyházközség minden évben elkülönített összegeket a költségvetési megtakarításból a népház építéséhez, de az még kevésnek bizonyult. Ezért 1934. augusztus 24-én levélben fordult Glattfelder Gyula püspökön keresztül a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztériumhoz, hogy 9.800 pengő államsegélyt kérjenek a katolikus népház befejezéséhez. Az egyházközség 1934. december 16-ai ülésén a 2059/1934. számú főispáni levélben értesítést kapott arról, hogy a Földművelésügyi Kormány a székházépítés befejezéséhez a kért összegnél jóval kevesebbet, 4.000 pengő segélyt utalt ki. Ezt az asztalos munkákra szánták, pályázat kiírásával, de helyi asztalosokat szerettek volna, mert kellő garancia lenne arra, hogy a pályázati feltételeknek megfeleljenek. Viszont ha a helybeliek drágább árajánlatot adnak, akkor az egyházközség vezetősége csak a legelőnyösebb ajánlat mellett foglalhat állást. Az egyházközség 1934-ben befolyt egyházi adóból 1800 pengőt különített el az építkezéshez, ami 1935-ben befejeződött. László János plébános 1935. június 21-én kelt levelében hívta meg Glattfelder Gyula püspököt a katolikus népház július 23-án tartott avatójára.
A katolikus népházban ezután élénk közösségi élet kezdődött, amit a plébános a település akkori szellemi életének vezetőivel, az iskolaigazgatóval, a pedagógusokkal, illetve az egyházközség testületével együtt irányított, szervezett. A legfontosabb, és az egész település lakosságát megszólító, átfogó közösségi művelődési szerveződés azonban az új népházban a Szeged Felsőközponti Katolikus Kör volt, amely 1935. szeptember 22-én tartotta alakuló ülését, és fogadta el az alapszabályát. Az alapításának kezdeményezője is László János plébános volt. A fotók tanúsága szerint színjátszókör, szabászati, szatyor- és kosárkötő tanfolyamok indultak, és ismeretterjesztő előadásokat, valamint a leventék foglalkozásait is ott tartották. Az 1930-as évek végén acetilén gázlámpával megvilágított állóképeket vetítettek aggregátoros áramfejlesztő segítségével. A tanítók és az orvos tartottak a képekhez magyarázó előadásokat. Több egyesület rendezett évente bálokat, de vacsoraestek és a vasárnapi mise utáni beszélgetések is a katolikus népházban voltak. A főépület mögötti épületben az egyházközség jutalékért kocsmát üzemeltetett. Így a vasárnapi beszélgetéseket borozgatással köthették egybe a gazdák. Ekkorra már elkészült az épület melletti kuglipálya, ahol játékra volt lehetőség.
